Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson
16. kép. Beke Józsefné leányának hozományba kapott bútoraival (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) Modernizációs folyamatok - A vízvezeték A Homoródalmás hagyományos kultúrájában kulcsszerepet játszó, plusz jövedelmet biztosító kereső foglalkozás volt a mészégetés. 1940-től további lehetőséget jelentett a szentkereszti bánya megnyitása, az itt dolgozók már nyugdíjjogosultságot is szereztek, ami életkörülményeiket lényegesen javította. 3 2 Homoródalmás lakásbelsőit meghatározza, hogy a falusi körülményekhez képest viszonylag hamar, az 1970-es évek második felében megtörtént a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése. Ennek egyik kezdeményezője és motorja a helyi születésű, és ma is a településen élő Tódor Albert volt. Napjainkban alig találunk régi építésű lakóépületet, amelynek legalább az o/sóhózóban ne lett volna vezetékes víz. Rendszerint faburkolatot készítettek a mosogató medence és az alatta lévő rész takarására, ezt gyakran élénkzöld színre festették. Más változatokban függönnyel takarják az alsó részét. A mosogató minden esetben a hétköznap használt helyiségben kapott helyet. Számos kétszintes lakóépület kisházában - mint a 237-esben ugyancsak elhelyezték, de gyakorlatilag nem használják a kézmosó, gyakrabban mosogató medencéket. Tárgytípusok és tárgyhasználat A kutatás során felkeresett lakóházak bútorállományában meghatározó tapasztalatunk volt, hogy az idősek és a középkorúak esetében a lakóházak viszonylag nagy alapterülete következtében is több generáció tárgyi világa fért meg egymás mellett. Beke Erzsébet 1890-ben épült lakóházában az első szoba falitékája 1894-es datálású, az alatta lévő festett láda kora is hasonló. A viszszaemlékezés szerint a férj, Beke József dédnagyapja, Beke András és Sándor Mária az építtetők, az ő nevük szerepel a borítékon. Ugyanebben az első szobában, annak rangosabb, az utcai ablakok felé eső részében látjuk az 1940-es férjhez menetelekor hozományba kapott, székelyudvarhelyi asztalosok által készített bútorgarnitúrát, páros ágyat, két szekrényt, asztalt, kasztént, toalett tükröt, kanapét, asztalt székekkel. A szoba másik, az ajtóhoz közelebbi, „hétköznapi" felében, szinte bútorraktárszerűen őrzi Székelyudvarhelyen, blokkház ban lakó lányának a férjhezmenetelekor vásárolt bútorát. A kis ház ugyanakkor befogadja édesapja 1910-20 körül készíttetett vagy vásárolt egyszínű barna ágyát, asztalát, székeit, kasztenjét, áttört kanapéját is. A lakótérként, a lakóház alsó szintjén használt lakókonyha, amit alsóháznak neveznek, berendezését pedig főként a lánya által hazahozott konyhakredenc, asztal, hokedlik és egy nappali pihenésre és éjszakai alvásra egyaránt használt ágy adja. A garádicsalját a gyűjtés időpontján Beke Erzsébet leányainak elhatározására alakították ki fürdőszobaként. Valódi használatba még nem került, a 2007-es gyűjtés idején éppen tyúkot ültetett az odarakott faládában. 17-18. kép. A garádicsalja fürdőszobának félig átalakítva tároló térként, kotlóstyúkkal a ládában (BERECZKI Ibolya felvétele, 2007) 32. Saját gyűjtés Beke Erzsébet sz. 1921. 143
