Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson

Kémény, tüzelőberendezés, külső kemence, kuptor Pál Rebeka lakóházában a külön bejáratú konyhában sajátos füstelvezetési megoldással találkozunk. A főző-, sütő-, fűtő eszköz egy lemez takaréktűzhely, amelynek füstjét egy függőleges fém kályhacső vezeti át a födém áttörésével a padlástérbe. Ez okozza a tetőléceken látható vastag füst- és koromnyomokat. Ez a ma tapasztalt megoldás nem nélkülözhette a külső kemence megépítését s korábbi használatát. A kenyérsütés napi gyakorlatból történő kikerülése egyébként jóval hosszadalmasabb folyamat, ma is tart. Funkciója napjainkban elsősorban a távolban - erdélyi városban vagy határon túl - dolgozó családtagok hazaérkezéséhez kötődik. Az idősebbek, otthon maradottak - gyakran már csak férj, feleség, vagy özvegy - kizárólag saját maguk számára nem sütnek kenyeret. A lakóházból a sütőkemence önálló építménybe, az udvarba helyezése a 20. század első harmadától jellegzetes folyamat, s a kutatás időpontjában mind az első ház, mind a kisház fűtését, a főzést érckályhával, fűtővel oldják meg. Az 1940-ben férjhez ment, és a férje házába költözött, 1926-os születésű, leánykori nevén Antónya Erzsébet visszaemlékezése szerint ez az átalakulás a házasságkötés időpontjára már megtörtént. VASS Erika a Zoltán család esetében az 1930-as évekre vonatkozóan ugyanezt az állapotot rögzítette. (VASS Erika ,2007) 19. kép. Takaréktűzhely és a füst felvezetése csövön a padlástérbe Pál Rebeka házában (BERECZKI Ibolya felvétele, 2008) 5-6. rajz. Kemence, kuptor alaprajza és oldalnézete, Homoródalmás 237. sz. (SABJÁN Tibor rajza, 2007) 144