Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

BERECZKI IBOLYA: A lakáskultúra változásai Homoródalmáson

5-6. kép. A lakóház hátsó oromzatába befalazott, egykor értéket őrző cserépedény. Homoródalmás, 214. sz. (BERECZKI Ibolya felvétele, 2008) ugyanakkor elhelyezték benne a Beke Julianna hozományába tartalmazó újabb bútorait: üveges kredencet, szekrényt, kétszemélyes hálóágyat, egy kisebb ágyat, vizespadot (kártyapad), asztalt négy székkel, fölötte függőlámpával. A fűtő és az ajtó közötti helyen lévő kisebb asztalt konyhaasztalként és hétköznapi étkezésre használták. A kisház berendezésének meghatározó darabjai a szobai fal melletti takaréktűzhely, a hátsó falon található festett tálas, a falhoz tolt asztal, mellette három szék, az ajtótól jobbra álló egyik, illetve a bütben (a szoba keskenyebbik falánál) álló másik ágy.

2

1 Berendezési tárgyak - töredékek és analógiák, a házbontás tapasztalatai A 2007-ben megvásárolt 214. sz. lakóház falkutatására még abban az évben sor került. Sabján Tibor rajza örökítette meg az egykori eresz falán a ház építési periódusainak feltételezett szakaszait. Ugyanekkor az egyébként „üres" házban kisebb használati tárgyakat, töredékeket, mint például cserépfedőt, tányérperemeket találtunk. Egy évvel később, 2008 nyarán a ház bontása során a padláson, különösen a falak széleinél még további tárgyakra, köztük kisméretű üvegekre, nyomtatványrészletekre, cseréptöredékekre bukkantunk. A legfontosabb „lelet" egy szinte ép, kifelé hajló peremű cserépfazék volt, amelyet a hátsó udvari homlokzat kőfalába — valószínűleg még az építés korában építettek be, úgy, hogy szája a padlástérbe nyílott. A bontás során óvatosan kibontott edényben mi már csak fa-, ágtörmeléket találtunk, a helyi emlékezet szerint azonban korábban értékek elrejtésére szolgáltak az ily módon beépített edények. A padláson talált üvegcsék némelyikén papírcímkét is találtunk, köztük román és kétnyelvű, román-magyar feliratúakat is. A készítés időpontját nem könnyű datálni, feltételezésünk szerint többségük a két világháború közötti időszakban került a padlásra. A cseréptöredékek a későbbi berendezés miatt jártak különösen sok tanulsággal, hiszen hitelesítésként szolgálnak: a helyben már nem, de kereskedőknél még elérhető kerámiák helyi használata bizonyítható általuk. Épület és lakásbelső viszonya napjainkban - porta, alaprajz Homoródalmás épületállományában a helyszíni kutatás időszakában a település összképének meghatározói már nem a 19. század derekán emelt, gyakran kőoszlopos kapuval az utcára néző, többnyire kétablakos, lakószintjükön többnyire háromhelyiséges kőházak voltak. Ez a típus -, amelynek egyik jellegzetes képviselőjét, a 214. számú, 1846-ban épült, 1989 óta lakatlan, pusztuló lakóházat vásárolta meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum - bár számos darabbal képviselteti magát a faluban, többnyire idős emberek használatában van, akik egyedülállóként nem tudják, nem győzik fenntartását, megőrzését. A lakóépületet, amely legalább az utcai, ún. első ház alatt pincével rendelkezik, gyakran kétszintes, csak igen kis részben használják.

2

2 A kiindulópont következtében a 20. századi építésű lakóépületek átfogó vizsgálatára a jelen kutatás keretében nem kerülhetett sor. I. rajz. A Homoródalmás, 237. sz. lakóház utcai homlokzata (felmérte: GULYÁS Gábor Gergely, NAGY Péter, LEPOSA Katalin, rajzolta: LEPOSA Katalin, 2007) 20. VASS Erika. 2007. 562., 564-565. 21. VASS Erika 2007. 565. 22. Beke Erzsébet 237-es háza, vagy Szabó Emma 1827-es építésű háza a 41 -es szám alatt. 136