Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KOVÁCS ZSUZSANNA: A típusbútorok használata Zala megyében a 20. században - Egy terepmunka tapasztalatai - ARANYOS SÁNDOR: „Ha kigyúlnak a színes fények". Modernizáció és lakáskultúra a Tiszazugban
követően kényszerpályára állt. Viszont az 1956-ot követő ideológiai lazítás során, a kormány politikájának fókuszába az életszínvonal fokozatos emelése került. 7 5 „Az életmód alakulását a létfenntartás kényszere, a társadalmi keretek között biztosított élet lehetősége, az egyes ember képességei, az egyéni és a társadalmi szükségletek határozzák meg."' 6 A nemzetek gazdaságpolitikájának és ökonómiai struktúrájának eredménye az adott ország életszínvonala és fogyasztási szokásai. 7 7 A háztáji törpegazdaságok és a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok az árucsere terén tapasztalható sajátos kapcsolata, a mobilizáció, a kétkeresős családmodell kialakulása, a jövedelemszerkezet módosulása gyökeres változásokat eredményeztek a lakosság normarendszerében és mindennapi életvezetési stratégiáikban. A tömeges életformaváltásnak a 20. század hatvanas éveitől kezdődő folyamata ad magyarázatot a fogyasztás következtében történő módosulásoknak. Ugyanis az említett évtizedtől kezdődött az a kb. 15 év, melyben az egyre szélesedő középréteg komfortosabb háztartást alakíthatott ki. 7 8 A dolgozatomban tárgyalt települések fogyasztási szokásai, a már felvázolt gazdasági- és társadalomtörténeti sajátosságok miatt meglehetősen ambivalens képet mutattak. A termelőszövetkezetek megalakulását követő időszak első felére jellemző mérsékelt, megfontolt fogyasztással szemben, az ötvenes évek végétől az addig hiánycikként jelentkező ipari termékek és élelmiszerek beszerzése tapasztalható. Tiszaug és Csépa esetében, az 1949 és 1959 közötti periódusban a kisajátítások, megfélemlítések létbizonytalanságba sodorták a települések lakosságát. Elsősorban a létszükségletek fenntartásához szükséges eszközök, élelmiszerek beszerzését figyeltem meg. A villamoshálózat folyamatos fejlődése lehetővé tette volna az elektromos készülékek beszerzését, de a már említett folyamatok hatására ez nem domináns jelenség. Martfű népességének fogyasztási szokásai, a modernizáció biztosította eszközök adaptációja ugyan nem sokkal, de némiképp eltért az 1951 és I960 közötti időszakban. A tradicionális életvezetési stratégiák és a munkás-paraszt gondolkodásmód olykor egy háztartáson belüli keveredése miatt, igen felemás fogyasztási attitűdök rajzolódnak ki. Ugyanis a szülőktől öröklött tárolóeszközök kontinuitásával szemben állt az egyre határozottabban kirajzolódó egyéni lakótérhasználat. Martfű társadalma éles töréspontokat ugyan nem élt át, de mint említettem, esetükben a lakóhelyváltás tekinthető egyfajta diszkontinuitásnak. Az új lakóház tereinek berendezéséhez szükséges eszközök beszerzése hatással volt a fogyasztásra még akkor is, ha a magukkal hozott tárgyak helyi közeghez való adaptációja a mérvadó. Igy említhető a konyhagarnitúra vagy a rádió előfordulása az egész tárgyalt időszakon keresztül. Mindezek ellenére, e település esetében is a létfenntartáshoz szükséges élelmiszerek, eszközök beszerzése a mérvadó. A háztartási és tömegkommunikációs eszközök anyagi ráfordításának folyamatos és állandó emelkedése mindhárom községben az 1960-as évektől tapasztalható (6-7. táblázat). Ezen folyamatot az áruvásárlási kölcsönök és a gépgyártás átalakuló prioritásai is elősegítették. A berendezési tárgyakban garnitúrabútorok, heverők, rekamiék használata válik meghatározóvá, ugyanakkor nem selejtezik ki a szülőktől, nagyszülőktől öröklött tárolóeszközöket sem. Ezek csupán értékcsökkenésen mentek keresztül, a ház marginálisabb egységeibe helyezték azokat, vagy reprezentációs tárgyakká váltak, és a lakás alapszerkezetének átalakítása során létrehozott terekbe kerültek. Csépa és Tiszaug estében, a társadalmi rétegződés mérvadó kibontakozása csak a 20. század hetvenes éveiben határozható meg, ekkor mutatkozik meg pregnáns különbség a fogyasztói szokásokban. Martfű esetében az elektromos háztartási eszközökre történő fokozott anyagi ráfordítás, a konformitás eszközéül szolgált, 7 9 a településrészek eltérő szociális viszonyai miatt. A ház elsődlegessége jelenik meg mindhárom település lakosságának értékrendszerében. Funkciójában dolgozatom időintervallumában nem tapasztalható a magamutogatás, viszont a családi és az emberi élet alapvető szükségleteinek kielégítése szempontjából rendeltetése alapvető. A tárgyak zsúfolása, a státusszimbólumok megjelenése a lakásokban, is csak az 1970-es évek közepétől, végétől jelentkezik. Tiszaug Rádió Televízió 1960 218 3 1965 289 41 1969 325 111 6. táblázat. A rádiók és televíziók számának emelkedése az 1960-as években 8 0 Tiszaug Csépa Rádió 22,2 13 Televízó 27 11,5 7. táblázat. A rádiók és televíziók megoszlása Csépán és Tiszaugon 1969-ben 8 1 75. VALUCH Tibor 2005. 287. 76. VALUCH Tibor 2005. 281 77. VÖRÖS Miklós 1997. 19. 78. S. NAGY Katalin 1997. 49.; S. NAGY Katalin, többek között középrétegnek nevezi, azt a társadalmi réteget is, amelyet Szelényi Iván jellemzett a munkás-paraszt gondolkodásmóddal. Tehát akik az iparbeli munkájuk mellett, termelő munkával is foglalkoztak a háztáji révén. 79. Vörös Miklós 1997. 20. 80. KULCSÁR Istvánné: Tiszaug község 25 éve ( 1945-1970) című helytörténeti tanulmánya alapján. TFMA. 249-72. 81. Átlag harmadik emberre jut egy rádió, ami azt jelenti, hogy minden családban van egy, a televíziók esetében hat emberre jut egy készülék. Kéri Ferenc gimnáziumi tanuló, Tiszazug technicizációs fejlettsége című dolgozata alapján. TFMA 180-71. 106
