Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Temetők

145. kép. Temetés utáni vendéglátás a tájház udvarán gas, Nagy Sándor lelkész (1860-1899) 2 m magas - obeliszk formájú - síremlékeit. Közelükben találjuk Thuróczy Endre jegyző (1860-1937) és felesége, valamint fiuk, Thuróczy Zoltán (

1887-1930) szerény sírköveit, a városi szokásoknak megfelelően egy 6x2,5 m-es kerítéssel körülvéve. Az első falusiak által emelt kő síremlék az 1920. augusztus 23-án 19 éves korában elhunyt Koto Eszteré. Sírkövet emeltek leszármazottai a település II. világháború előtti, köztiszteletben álló református lelkészének, Fodor Gézának (

1872-1944) és feleségének (sz. Lukács Vilma - 1875-1945). A temetésükkor állított faragott fejfáik a Tájház felső kertjében láthatók, több más, „megmentett" fejfa társaságában. Az utóbbi években a fejfák olyan tömegesen kerültek ki a temetőből, hogy méltó fogadásukra egy cseréppel fedett állványszerkezetet kellett felállítani, ami mára megtelt.

9 Jósvafőn az ún. oszlopos fejfákat készítették. Keresztmetszetük négyzet, többségében csak előlapjuk faragott, amelyet egymás alá rendezett bevágások, faragások díszítenek. A fejfavésetek a ferdén („csorgósra") lecsapott (utóbbi időben bádog-, vagy alumínium lemezzel védett) felső lap alatti első mezőben láthatók. A fejfa díszítését, feliratozását cifrításnak nevezik. Gyermekeknek hat- és kilencágú tulipánt vagy szívet, nőknek szomorú füzet, rozmaringot, férfiaknak csillagot faragtak. Az utóbbi évtizedben szinte kizárólag a szomorú füz motívum volt jellemző, függetlenül az elhunyt nemétől és korától. A legfelső mezőben olvasható a temetés éve, a középső 144. kép. Éneklés a temető kapujánál mezőben az elhunyt neve, vagy az azt magában foglaló vers. Megkülönböztető jeleket tartalmazott a házasember, az asszony, a legény, leány, fiú- és leánygyermek, a pártában maradt leány és az idegen fejfája, mindez azonban fokozatosan eltűnt az ezredfordulóra.

5 A jósvafői sírjelek jellegzetessége volt az ún. lábfa, amelyet koporsóvivő fának munkáltak ki, de az elhantolás befejeztével a sír völgy felöli (K-i) végében egyet a fejfával egy vonalba, egyet-egyet a sír szélére, a hant két sarkához szúrtak le úgy, hogy 30-40 cm emelkedett belőlük a hant fölé.

6 4. SZABLYÁR Péter 1996. 15-18. 5. KUNT Ernő 1975. 104-1 12. 6. KUNT Ernő 1983. 95