Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Temetők

146. kép. A fejfák feliratait eltakaró művirág koszorú A temetés szokásrendje ma már nem őrzi a régi elemeket (A temetések zömét temetési vállalkozók végzik, a régió nagyobb településeiről). Korábban a nehéz köves, agyagos talajban kiásott 2 m mély, egyaknás sírgödörben a koporsó magassága felett két vállat alakítanak ki, amelyre a koporsó behelyezése után tölgyfa deszka borítás kerül (gadnárfa). A koporsót ma már a vállalkozó alkalmazottai viszik. 147. kép. Kísérlet a fejfás sírjelek fennmaradására 149. kép. Néhai Bak István, a fejfafaragó Régen a tiszteletadást növelte a koporsóvivő és a sírbehantoló húzó emberek minél nagyobb száma. A váltás a rokoni fok szerint történt, majd a jóbarátok, szomszédok, jó ismerősök következtek. A temető „kapujában" ma is megállnak egy énekre a koporsóval, így a temető új lakója mintegy köszönti nyughelyét. Jósvafőn 1999-ben emeltek ácsolt, fa szerkezetű temetőkaput, kis haranggal, korábban nem volt ilyen. 148. kép. Családi sírhely - sok betonnal 96