Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 24. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

SZABLYÁR PÉTER: Jósvafő térképi ábrázolásai

26. kép. Jósvafő a 3. katonai felmérés térképén valamint az I825dik esztendő Sz.lván hava Iső napján felfedezett fő- és legnagyobb ágának helyenkint való leírásában című, 1831 -ben Pesten megjelent műve - szerencsénkre - a barlang környezetét is ábrázolta. Ennek „Fekte területe az AGTELEKI BARLANGNAK egész Ki terjedésében" című, 1829-es dátumot viselő, 48x66 cm méretű csodálatos melléklete Jósvafő község múltjával kapcsolatban két jelentős információt tartalmaz. Az első a „Babot Kútja malom" megjelölése, ahol még a malomárok helye is jól látható. A jósvafői községhatár megjelölése is egyértelműen azonosítja a helyszínt (27. kép). Az ábrázolásból az is kitűnik, hogy a Kecső völgy talpa volt Kecső Helysége határ Széle is, valamint az is, hogy a Kecső völgyben (amit a térkép „Babót völgyé"-nek nevez) - Kecső község megközelítésére út is vezetett. A másik érdekesség „Jósafő Helysége" ábrázolása (27. kép). A mérnöki pontosságáról híres VASS Imre 24 házalaprajzot jelöl a község területén, de gyakorlatilag csak a mai Kecső-szöget és a mai Petőfi utca felső (Aggtelek felőli) végét ábrázolja. Érdekes információkat tartalmaz a térkép a mai Tengerszem-tóról és környékéről. A völgyfej27. kép. Jósvafő ábrázolása VASS Imre 1829-ben készült térképén 27