Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
TÖTSZEGI TEKLA: Feliratos kerámiák az Erdélyi Néprajzi Múzeum gyűjteményében
ponthoz tartozóként való azonosítását. Néhány központ, így például "forda kapcsán rendre felmerül, hogy termékeinek egy része olyan általános erdélyi típushoz tartozik, amelyhez sorolható tárgyak készítése más központok esetében is valószínűsíthető. 2 2 A kutatók rendre szóvá teszik, hogy a fazekas-selejtgödrök feltárása, a céhes, illetve ipartestületi dokumentumok részletes feldolgozása és közlése nyomán lehetne pontosítani az egy-egy központról való tudást, az erre irányuló kutatások azonban különféle gondokba ütköznek, illetve időigényesek. A kerámia-feliratok elemzése, publikálása más forrásokkal kiegészülve komoly segítséget jelenthet az erdélyi fazekasságról való tudás árnyalásában. A mesterremekeken, céhedényeken, más szervezetek és intézmények jeles alkalmain használt borosedényeken, de számos más tárgytípuson is gyakran megjelenő évszámokra, mesternevekre vonatkozó adatok együttes elemzése jelentősen hozzájárulhat egy-egy központ működési ideje, azon belül egy-egy stíluskorszak, alakulástörténet megrajzolásához. Az adott időszakhoz köthető mesternév alapján pontosíthatjuk a műtárgyak stílusjegyek szerinti való azonosítását. A kerámiagyűjteményben található tárgyállomány közel 10%-a (606 tárgy) feliratos. Ezek több mint fele csak évszámot tartalmaz, a legkorábbi datálások az alvinci habán telepen készítettként azonosított edényeken, 2 3 illetve egy valószínűleg 2 4 szász fazekasközpontban készült, 1684-es évszámos csalikancsón jelennek meg. A tárgycsoport legfiatalabb tárgya egy 1998-as datálású mesterkancsó. A feliratok kialakításának technikája, a felirat elhelyezési módja változatos. Bár a latin betűs feliratok dominálnak, a szász anyagban előfordulnak gót, a román szöveget tartalmazó tárgyakon cirill betűs szövegek is. A magyar nyelvű szöveggel ellátott tárgyak valószínűleg magyar mesterek munkái, bár a szakirodalomban arra is találunk utalást, hogy a más nemzetiségűeknek szánt darabok a vásárlók, megrendelők igényeihez igazodva nem a mester nyelvén íródtak. 2 5 A gyűjtemény 40 tárgyán található magyar nyelvű felirat. A tárgyak tipológiai megoszlása a következő: tányér - 9 db, nagyfazék- 4 db, nagykanta - I db, nagykancsó 8 db, kancsó - 3 db, kiskancsó - I db, butykoskorsó - 2 db, kulacs - 4 db, hordókulacs - I db, bokály 2 db, alakos dohánytartó - 2 db, fedő (kávéskészlet része) - I db, öntöző - I db, oromdísz - I db, kályhacsempe - I db. A fentebb jelzett okok folytán hiányos dokumentáció ritkán kínál fogódzót a tárgyak készítésére, használatára I. kép. Tányér. Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár, Itsz. A. 2617 vonatkozóan. így a tárgytípus-funkció megfeleltetés mellett elsősorban a feliratok tartalmára támaszkodhatunk, bár önmagukban ezek sem elégségesek. A nyolc tányér közül hét díszedény. Egy Hollóházán, egy másik pedig talán Telkibányán 2 6 készült keménycserép tömegáru, a típusra jellemző általános jellegű felirattal. Az elsőként említett tányérra sablon segítségével festett jókívánsággal - joreggelt - bárki azonosulhatott, a második tányér - szintén sablonnal készült felirata - Mari 2 7 - nominalizál, de pusztán a vásárlás/birtoklás révén telítődik jelentéssel: utalhat a tulajdonosra, aki maga vásárolta, de ajándékba is kaphatta a nevét viselő darabot. Az alkotói öntudat, a jelhagyási szándék korai kifejezéseként értékelhető egy 18. század elején készült ólommázas tányér (I. kép, Itsz. A. 261 7) peremén végigfutó felirat: Mathe Menyhárt tsinalta ezt: Anno: 17 S II. Az évszám két része - 17 és I I - közé iktatott S-szerű motívum és az igen korai évszám más olvasat lehetőségét is felveti. A feliratozási gyakorlatban nem elszigetelt jelenség, hogy a kivitelező ugyanazon feliraton belül arab és római számokat is használ. A számok megformálása alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a szövegben szereplő évszám két utolsó jegye római számmal jelölt kettes (II). 22. KRESZ Mária 1972. 232-234.; CSUPOR István 2008. 28-30. 23. Ezek között a legkorábbi datálású egy 1634-es korsó (Itsz. A. 2318, közölve: BUNTA Magda 1973. I. színes kép; ROSCA, Karla-KLUSCH, Horst 2010. 523. kép). A gyűjteményben található egy ennél régebbi, 1616-os datálású karcsú korsócska is (Itsz. A. 23 I 7, közölve RO§CA, Klara-KLUSCH, Horst 2010. 524. kép), ennek készítési helye, illetve ideje kapcsán azonban kérdések merülnek fel, amelyeket jelenleg nem áll módunkban megfelelően tisztázni. A szakirodalom szerint a habán kézművesek első csoportja 1621 -ben érkezett Alvincre, az 1622-ben telepítettek között már biztosan voltak fazekasok is (vö. BUNTA Magda 1973. 14-28). Ezek szerint az 1616-os korsó vagy eleve nem készült Alvincon, hanem - akár a betelepítettek révén, akár kereskedelem útján - kívülről került Erdélybe, vagy pedig egy antedatált példányról van szó. Ez utóbbi feltételezést támasztja alá az edény - más korabeli habán termékekkel összehasonlítva - vastagabb fala, súlyosabb volta is. 24. Újraleltározott tárgy, amelyhez semmilyen dokumentáció nem társul. A szász központ termékeként való azonosítás a kerámiaszakértő muzeológus-kollégákkal folytatott konzultáció eredménye. Ezúton köszönöm CSUPOR István, Horst KLUSCH, Karla ROSCA és SZŐCSNÉ GAZDA Enikő segítségét. 25. Lásd például CSUPOR István 2010. 104. Saját kutatásunkból désházi példát emelnénk ki. SZARVADI Gyula fazekas kolozsvári fazekasvásárra szánt kerámiáin a helység neve románul jelenik meg. 26. Fenékjegy nélküli példány. 27. A feliratok dőlt betűkkel szerepelnek, tiszteletben tartva az eredeti írásmódot, kis- és nagybetűhasználatot. A sortörést a / jel, a szöveg díszítőmotívummal való megszakítását a •, a tárgy áttellenes oldalán való folytatását a //, a különálló szövegegységet a * jelzi. 81
