Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
TÖTSZEGI TEKLA: Feliratos kerámiák az Erdélyi Néprajzi Múzeum gyűjteményében
2. kép. Tányér. Vámfalu, 1885. Erdélyi Néprajzi Múzeum, Kolozsvár, Itsz. 9238 Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy a számjegy első és két utolsó tagjának írásképe - bár az első feltételezés szerint ugyanazt a számot jelöli - különbözik. A hetes számjegy után megjelenő S-szerű jel nyolcas vagy kilences arab számként is valószínűsíthető. Ebben az esetben a felirat az 178(9)2-es évszámot tartalmazza. A jelhagyás szándéka ösztönözhette annak az 1885ben, Vámfaluban készült tányérnak (2. kép, Itsz. 9238) az „íróját" is, aki a négy részre osztott tányérperemen a készítés helyét, az író személyét és a jelhagyás évét egyaránt rögzítette: váfalu • I ilka írta • 1885 • év. Egy Torockón gyűjtött, tordai készítésűként azonosítható dísztányérnak (Itsz. N. 2864) a fenekére került a Juditt 1897 felirat. A tárgydokumentáció nem ad információt arra vonatkozóan, hogy a név kit jelöl. Valószínűnek tartom azonban, hogy amennyiben a megrendelő, vagy potenciális vásárló nevét jelölné, akkor - az általános gyakorlatnak megfelelően - a név látható, központi helyre került volna. A használat során a helyiség falával érintkező, fenékrészen elhelyezett felirat sokkal inkább a tányért cifrázó, napszámért és kosztért dolgozó 2 8 írónő „szignója" lehet. Dr. Kós Károly 1954-es szilágysági terepgyűjtése révén került a gyűjteménybe az a két ólommázas, sgrafittós feliratú tányér (Itsz. 9655, 9656) amelynek egyszínű, egyébként dísztelen öblébe a megajándékozottnak szánt jókívánságot karcolták: éljen / Hunyadi / Andrásné, illetve Éljen / Molnár Lászlóné / I 950 / Désháza. Az utóbbi felirat mind az edény készítésének/ajándékozásának évét, mind annak helyét rögzíti. 2 9 A Tompa-testvérek tordai gyárában 3 0 készült, a múzeumi gyűjteménybe 1956-ban került tányér (Itsz. N. 6975) felirata kétnyelvű. A tányér peremén az írókás dísz egy rövid részen megszakad, itt jelenik meg a sablon segítségével felvitt felirat, amely az adományozás tényét, illetve az adományozó kilétét tartalmazza: DONÁTIÉ / FRATII TOMPA TESTV / TURDA. A tányér öblébe festett címerpajzsban az adomány kedvezményezettje, illetve az adományozás ideje olvasható: S. C. A. [Societatea Carpatiná Ardeleaná] / EKE [Erdélyi Kárpát Egyesület]/ 1935. A sablonhasználat, az adományozás tényének feltüntetése egyaránt azt sugallja, hogy a lompa-testvérek valamely jeles alkalomra készítették az EKE-feliratos és -címeres tányért, valószínűleg több darabot is a típusból. Ilyen, az Erdélyi Kárpát Egyesülethez és lördához egyaránt köthető jeles alkalomnak számított a jelzett esztendőben például a Tordai- hasadékban épült menedékház szeptember 8-i felavatása. 3 1 A kérdést újabb kutatások tisztázhatják. A tárgycsoport egyetlen gyakorlati funkciójú, ugyanakkor igen díszes darabja egy áttört mintával díszített, enyhén zöld foltokkal tarkított sárgamázas béleses/csörögés tányér (3. kép, Itsz. 791). A tányér öblében megjelenő felirat - Éljen 1851 I aki ezt november 2 / hasnájja pusztán a készítés idejének a meghatározásában segít. Altalános jellegű tartalma jelzi, hogy nem megrendelésre, hanem vásári árusításra készült termékről van szó. A tárgy Sámuel Leitner szebeni antikvárius gyűjteményéből származik, 1923-ban vásárolta meg tőle a Muzeul Etnografic al Ardealului. Más, a tárgy előállítási vagy használati helyére vonatkozó adattal nem rendelkezünk. A szakirodalom erdélyi viszonylatban két szilágysági központ, Zilah és Désháza kapcsán tesz említést hasonló, áttört mintájú tányérok használatáról. 3 2 Dr. Kós Károly 1954-es szilágysági gyűjtése alkalmával Désházán vásárolt a múzeum számára egy áttört mintával díszített, háromlábú béleses / palacsintás tányért, amelynek azonban formája, díszítése egyaránt darabosabb, máza egyenetlenebb, mint a fentiekben bemutatott tárgyé. A fazekak közül kettő (Itsz. C. 1780, C. 1794) igen nagy méretű, 3 3 kívül-belül mázas, valószínűleg sohasem volt használatban. A méretük, formájuk, arányaik, s a mázuk minősége alapján egyaránt mesterműnek tekinthető edények vállán és hasi részén kidomborodó plasztikus nagybetűk a készítő személyét, a készítés helyét és idejét egyaránt megjelenítik. Kétszeresen is újraleltározott tárgyakról van szó, másodszor az 1998-as revízió és raktárrendezés alkalmával kaptak új leltári számot, a leltárkönyvben ez utóbbi esemény jegyzőkönyvére történik utalás. Az edényen megjelenő felirat (név, évszám) alapján - úgy tűnik - mód nyílik a tárgy történetének pontosítására is. Az Erdélyi Múzeum 1876-os márciusi számában arról olvashatunk, hogy az Erdélyi Múzeum Egylet régiségtára adományként négy db új, rendkívül nagy cserép28. JANKÓ János 1893. 144. 29. SÍPOS József a gyakorlat elterjedt voltára hívja fel a figyelmet, megnevezve egy, a 20. század első évtizedeiben gyakorló fazekast (Petkes Samu). SÍPOS József 2009. 49. 30. A Tompa-testvérek vállalkozásáról lásd SUBA László 2005. 36-50. 31. http://torda.ro/index. php?id = 6 32. Vö. KÓS Károly 1974. 91. 33. Magasságuk 58, illetve 66 cm, szájátmérőjük 19, illetve 43 cm. 82
