Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

GAZDA ENIKŐ: Az udvarház árnyékában. A futásfalvi Hamar család

különösebb mélyreható elemzés nélkül is látható, hogy átlag két három jobbággyal rendelkezett egy futásfalvi nemesi család, akármennyire kiterjedt lett-légyen is az a család. Valószínűleg inkább arról lehet szó, hogy az egyes „nemeseknek" csaknem egyáltalán nem volt jobbágyuk sem, és ha a kiterjedt családok valamelyik tagja rendelkezett jobbággyal, az már elegendő volt ahhoz, hogy összes leszármazottai birtokát „nemesi kúriává" minősítse a település elöljárósága, vagy éppen közvéleménye. Viszont az összevetésből az is nyilvánvaló, hogy több „nemesi" családnak egyáltalán nem volt jobbágya sem, amolyan „kódis-nemes" lehetett, akiket egy valamikori potenciális jólét, vagy egy évszázadokkal korábbi hadi cselekedet jóvoltából nemesített a fejedelem. Amennyiben ezeknek a famíliáknak a valamikori vagyonát próbáljuk megbecsülni, az építészeti „maradványok" nem mindig segítenek, mivel a falu épületei a 20. század elején átcserélődtek, és a falun belüli és kívüli migráció is jelentős volt. És amennyiben az említett családnevek tulajdonosainak mai lakókörnyezetét próbáljuk megkeresni, kiderül, hogy e famíliák nagyrésze egyáltalán nem emelkedik ki a futásfalvi átlagból. "További nehézséget okoz az is, hogy a BIAS által említett valamennyi családnak voltak katonarendű és nemes tagjai is, tehát csupán a faluban lévő mai családnevek alapján nem lehet egyértelműen a „nemesi ág" leszármazottaira következtetni. Persze, mai információkat amúgy sem szerencsés visszavetíteni a múltba. A Futásfalván lévő, ma is látható kuriális lakóházak inkább szokatlan külalakjukkal jelzik, hogy valamikor kisnemesi családok lakták őket. Az árkádos lopott tornácok vagy a masszív oszlopokkal ellátott klasszicista ízlésvilágú épületek mindenképpen kiemelkednek a puritán szerkezetű, praktikus építészeti megoldásokat mutató egymenetes falusi boronaházak sorából. A Hamar család A vizsgálatunk tárgyát képező futásfalvi Hamar családnak hatalmas levéltára maradt fenn, amelyet az 1970-es évekig a Székely Nemzeti Múzeumban őriztek, majd ezt követően a levéltári törvény életbeléptével a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárba került át. A három folyóméternyi levéltár a 17. század végétől a 19. század végéig tartalmaz következetesen megőrzött vagy szórványosan, véletlenszerűen fennmaradt iratokat. Az iratállomány eléggé sokszínű: jelentős része a család kovásznai ágának történetét, az ottani földek, kaszálók, malmok, fűrészek és zálogos jószágok felsorolását tartalmazza. Egy egész doboznyi levéltári anyag a család egyik tagjának, Lajosnak törvényszéki karrierje miatt a 19. századi kézdiszéki törvénykezési jegyzőkönyvek kivonataiból áll. Jelentős mennyiségű irat tekinti át a Hamar család más famíliákkal folyó pereit, amelyek időszakosan erőteljesen befolyásolták a család gazdasági perspektíváit. Ezeknek, valamint a nagy mennyiségű zálogbaadási- és földcseréről szóló papíroknak csupán annyiban van jelentőségük a futásfalvi Hamar kúria szempontjából, hogy jelzi azt a családi gazdasági hátteret, amely a székelyföldi szétszórt birtokokkal rendelkező családok körében általános volt. Bár magyarországi viszonylatban eléggé divatos témának számít a családi levéltárak, főképpen a nagyobb gazdaságú uradalmak iratállományának feldolgozása,

8 Erdélyben ennek a kutatási módszernek nincsenek mély gyökerei. A közelmúltbeli kutatásokkal szemben több módszertani probléma is felmerült.

9 Ezek elsősorban a vagyon reális méreteinek megragadási nehézségeit, valamint a mintaválasztás nehézségeit jelzik. Saját kutatási koncepcióm ugyanakkor azt jelzi, hogy mennyire más a kutatói értékítélet, mint az a válogatási mechanizmus, amely valamikor a levéltár korpuszát létrehozta: míg a család gazdasági stratégiája szempontjából éppen az apró kis zálogpapírok, vásárlási iratok, csereszerződések voltak lényegbevágóan fontosak, mivel ezek potenciálisan bármikor vagyonná fordíthatók voltak, és a család gazdasági státuszának írott jeleivé váltak, a kutatás szemszögéből már kevésbé minősíthetők fontosnak. A rendkívül nagy menynyiségű papír áttekintése, rendszerezése, valamint a témánk szempontjából kiemelt fontosságú iratállomány függelékben való közlése jelzi, hogy a hatalmas iratállományból 30 oldalnyi került át a kutatói rostán, amely szövegkorpuszként is jelentős az épített örökség története szempontjából, és újabb 30 oldalnyi irat a családtörténet rekonstruálása szempontjából került a kutatás középpontjába. Ugyanakkor a levéltári anyag ilyen irányú megrostálása a 21. századi történeti néprajzi jellegű szöveginterpretálás fonákságát is jelzi: az elemzés során a kutató mindig csoportosítja a rendelkezésére álló szövegeket, és csaknem egyáltalán nem meditál azon, hogy elemzési nézőpontja vajon mennyire távolodik el a konkrét elemzett család szöveggyűjtési- és rendszerezési nézőpontjától. Amint azt egy zálogbavételi szerződés megjegyzése is bizonyítja, a Hamar családnak 1685-ben már háza volt Futásfalván: „a vitézlő Hamar Bálint Ur eő kglme hazanal" rögzítették a záloglás feltételeit tartalmazó írást.

1

0 Mivel ekkor primipilusnak nevezik a családot, ez jelzi, hogy nem a főrangú nemesek körébe tartozott a Hamar család, hanem a székely társadalmi hierarchia alacsonyabb fokát, a kollektív nemességgel rendelkező, lovas katonai réteget képviselték. Ez azt jelentette, hogy a család tagjai nem voltak ugyan adókötelesek, viszont háború esetén lovas katonát kellett állítaniuk a király hadseregébe. A lovas katonai létforma erőteljesebb mobilitást, de állandó létbizonytalanságot is jelentett a 17-18. században: a török, tatár betörések a határközeli településeken állandó hadi felkészültséget igényeltek. A Hamarok lovas katonai státusa tehát azt jelentette, hogy a család férfi tagjainak állandó felkészültségben kellett lenniük, hogy bármilyen hadi esemény esetén otthagyják otthonukat. A családi gazdálkodásból bármikor lovat kellett előállítaniuk, mivel lóháton kellett hadba vonulniuk. 8. Néhány cím: BENDA Gyula 2006a, 2006b, 2006c, 2006d, SZILÁGYI Miklós 1995a. 9. SZILÁGYI Miklós 1995b., valamint 2008. 10. Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, a továbbiakban SÁLvt. Fond 65/5 (Futásfalvi Hamar család levéltára), I. Csomag, 6. levéltári egység, I. old. 54