Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

42. kép. A 214. sz. ház második gerendájának fölirata. (VASS Erika felvétele, 2007) A szomszédok elmondása alapján a bejárati ajtó előtt lépcsős, kétoldalt ülőpadkás, két oldaln/ílásos tornác volt. A felmérések során analóg kialakítást találtunk a 253. számú háznál. A tornác illeszkedési vonala megfigyelhető a homlokzaton, de az eresz párkánya átfut alatta, ami azt jelzi, hogy az előépítményt utólag, több év használat után illesztették az épülethez. A tornác két fala a két kisablak vonalába esik, az ablakok felett látszanak az egykori áthidalók fészkei. A szász hatást mutató oromfal jellegzetes eleme a két szellőzőnyílás között elhelyezkedő, általában süllyesztett felirati mező. A falkutatás során a ház utcai oromfalának feliratát is megpróbáltuk felderíteni, de DOMOKOS Levente paraloibos kezelése ellenére is kevés részlet olvasható. A felső sorában a családnév az első betű kivételével kivehető, mely azonos a szobai második gerenda építőjével, a SÁNDOR családdal. A felirat második sorában csak az évszám kezdő I -es olvasható rendesen, és a sor végén az anno felirat sejthető. A harmadik sorból csak a kezdő T betű maradt meg. Sajnos ezen az időjárás viszontagságainak kitett oldalon a felirat többi részét az idők során lemosta az eső. A szellőzőnyílások kialakítása is szász hatást mutat, ez a jellegzetes forma nemcsak a lakóházakon figyelhető meg, hanem a templomokon is. A felületes szemlélődés alapján egyforma alakzatok részletes megfigyelése során sok részletbeli eltérést tapasztalunk, ami alapján az általános kőműves tudás részeként értékelhetjük a jelenséget, és nem egy adott minta szolgai követését kell látnunk benne. A bontás Az épület bontását a szakmai szabályoknak megfelelően a tetőcserép leszedésével kezdtük. A házon lévő cserepek többsége ívesen vágott, hódfarkú kialakítású volt, az egyenetlenségekből a kézi gyártásra lehetett következtetni. Ezt erősítette, hogy néhány cserépen egyedi mintázatot találtunk, melyeket a készítés során, az égetés előtt karcoltak, illetve nyomkodtak be a már megformázott cserép külső felületébe. A helyi adatközlők szerint ezt a cseréptípust Almás mellett kiépített üzemben készítették ellentétben a Nagybaconból behozott cserepekkel, melyek hegyes vágásúak voltak. A cserépfedéshez tartozó lécezés átlag 4 méter körüli lécekből készült. A cserépléceket ferde vágással (43. kép) illesztették egymáshoz, és kovácsoltvas szögekkel rögzítették a szaruhoz, illetve az eresz környéki részeken a szaruhoz erősített vízcsendesítőhöz. A lécek többsége fűrészelt fenyőáru. Az épület tetőszerkezete egységes anyagból (44. kép), minden valószínűség szerint egy időben készült. Átalakítás, javítgatás nyomát sehol nem találtuk. A szerkezet kiinduló része a falegyenen elhelyezett koszorúrendszer, melynek hosszanti és kereszt irányú darabjait a sarkokon feles lapolással illesztették és egy-egy faszöggel rögzítették egymáshoz. Az oromfalak alatti koszorúgerendára a tetőszerkezet elkészülte után ráfalazták a kőoromzatot. Az épület viszonylagos hossza miatt a középső főfal fölött is összekötő koszorút létesítettek. Ennek a koszorúrendszernek a hosszanti, egy-egy darabból ké43