Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

43. kép. Cseréplécek toldása (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) szült gerendáiba varrták bele a szaruzatot, majd a szaru közepén egy nagy méretű faszöggel akasztották meg. A szarupárok torokgerendával erősített üres fedélszéket képeztek megközelítőleg 60 fokos hajlásszöggel. A torokgerendákat harmados lapolással, faszöggel rögzítve helyezték el. Az eresz homlokfala kiugrott a síkból, ezen a helyen segéd (csonka) szarukat illesztettek a fő szaruhoz: ezek alsó részén, a kiugró fal tetején koszorúgerendát helyeztek el, melyet körbefalaztak, külső oldalán pedig a párkány kapott helyet, melyet téglából falaztak. A szaruk, illetve a segédszaruk végein vízcsendesítőt helyeztek el. A két szélső szaruállás a koszorúhoz hasonlóan az orom építése során befalazásra került. A tető mindkét oldalán két-két egyirányba emelkedő gerendát helyeztek el a sza45. kép. Tetőszerkezet bontás közben, a kovácsolt vas szögekkel rögzített szélrács (VASS Erika felvétele, 2008) 44. kép. Utcai oromfal és szaruállások a héjalás bontása közben (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) ruk alsó síkján szélrácsozás céljából (45. kép), melyek a tetőt az oromfalak megépüléséig is merevítették. A kialakítás egyértelművé teszi, hogy a bontáskori tetőszerkezet és az oromfalak egy időben készültek, és azokat később sem bolygatták. Az oromfalak jellemzően kőből falazottak, de a kísérő párkány (46. kép) és a szellőző környéke téglából kialakított. A kísérőpárkány egyes esetekben utólag került elhelyezésre, erre utal, hogy a faluban több épület hátsó falán a tégla kifalazás elmaradt, és így a párkány kifalazat lan helye a mai napig látszik. A kibontott téglák kézi vetésűek, viszonylag jól kiégetettek, jól faraghatóak. Egy-két téglán készítés közben keletkezett nyomokat fedeztünk fel, melyek a szárítás közben arra császkált állatok lábnyomai. Ezek a kézi vetésű téglák általában csak 4-4,5 cm vastagok voltak. A kémény bontása során már vastagabb, 5-5,5 cm-es téglákat bontottunk ki. A kémény másodlagosan elhelyezett tartógerendái semmilyen kapcsolatban nem voltak a koszorúrendszerrel. Ebből következőleg a kéményt egyértelműen utólagosnak tekinthetjük. Ezt a megállapítást erősíti, hogy a tetőszerkezet és a belső oromfal szintén erősen füstös volt, ami a korábbi, kémény nélküli állapot tartós meglétére utal. Szintén ebben a belső oromfalban a szomszéd felé eső oldalon a padlás szintje fölött megközelítően I méter magasságban befalazott rejtekedényt találtunk, melynek száját egy kőlappal lehetett láthatatlanná tenni. Az oromfalakat föntről lefelé fokozatosan bontottuk el, azokon javítás nyomát nem találtuk. A bontás során sem sikerült az utcai oromfal középső tükrének szövegét elolvasni, a sorvezető karcolások jelentős részét a becsapó eső már lemosta. Az első szoba fölötti födém fölött 6-8 cm sártapasztást találtunk, mely viszonylag nagymennyiségű szalmát tartalmazott. A sártapasztás leszedése után a födémdeszkázatot bontottuk le, ami a gerendákhoz faszögekkel volt rögzítve. A deszkázat közötti hézagtakaró lécek (47. kép) profilozottak voltak, és a lécek végei a gerendák fölé nyúltak, azok helyét a gerendába mélyesztették. A födém készítése során a későbbi tüzelő fölött nem helyeztek el takaróléceket, ezen a részen a gerendát is sér44