Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

41. kép. A hátsó szobai téka kibontás közben. Látszik, hogy eredetileg nagyobb tékaszekrényt építettek, melyet csak később szűkítettek a mostani méretre. A helyszínen még kivehető volt a jelenlegi dobozoláshoz tartozó, már eltávolított takarólap széle a vakolatban (BÚZÁS Miklós felvétele, 2007) Első szoba (nagyház) A telek oldalhatára felőli fal belső felülete erősen javított, valószínűleg a teljes oldalon cserélt. Ebbe az irányba néző kis ablakra utaló nyomokat a vakolat sávos leverése árán sem találtunk. A házvásárlás idejére sajnos már mind a két utcai ablak között elhelyezkedő, mind a bejárati ajtó mögött egykor állt nagyméretű (89/133 cm) falitékát kiemelték a falból, így azokról csak a lenyomatuk tanúskodik. Ezek egyértelműen azt mutatják, hogy a falban elhelyezkedő doboz szerkezeteket a ház építése során, a kőfal építése közben helyezték el. A nagyobb téka mellett egy vakolt falfülkét is kialakítottak. A két utcai ablak fölött hosszú fogas rögzítésére szolgáló, reteszes kovácsolt vas szög volt. Az első szoba egykori tüzelőberendezésének helye a padlódeszka kivágásában jól látszott. A hátsó hoszszanti falon az alap magassága is megfigyelhető volt (25 cm magasságban). A füstfogó berendezés (kuptor) falának széle szemből nézve jobb oldalon megmaradt a meszelés alatt (a meszelésben kiforduló éleket találtunk). Fölötte a falba vésett keret fészke is előkerült. A többi részen a felületek erős javítottsága miatt nem találtunk nyomokat. A födém alatt előkerült a falba vésett füstjárat nyílása, mely ferdén vezette be a füstöt a falba. A felette lévő szemöldököt bárdolt keményfa áthidalóval zárták. A háznak a bontáskor kéménye volt, de a tetőszerkezet belülről erősen kormos, füstös volt. Ez azt jelezte, hogy a kémény másodlagos elhelyezkedésű, tovább az is ezt támasztotta alá, hogy a kémény alatti tartó gerendák nem voltak kötésben a koszorúgerendázattal és a födémgerendákkal. A téglák is vastagabbak, mint az építéskoriak. Mint már említettük, a kemence szája fölött a két gerenda közötti födém nagyon sokáig nyitott lehetett, a füst nagy része itt mehetett a padlásra. A nyomok alapján mivel a kemence kifüstölt az előtér felé is - itt minden valószínűség szerint zárt kéményt sosem építettek. A hátsó szoba födémében, a kéménytest alatt bádogborítás helyezkedett el kályhacsőnek megfelelő lyukkal. A négyzetes bádog elbontása után alatta a födémben négyzetes kürtőlyuk helyét találtuk meg. Itt sem az oldalfalon, sem a padlón nem találtunk további tüzelőnyomokat a már említett sarokban lévő füstnyomokon túl, amelyek viszont ezzel a füstnyílással nem hozhatók kapcsolatba. A szobai födém gerendái élszedettek, az élszedés lezárásánál korábbi festés nyomait figyeltük meg. Erre a festésre a felméréseink során a 7. számú háznál találtunk analógiát. Az utca felőli második födémgerendán felirat található „ 1846 DIE 19 AUGUSTI SÁNDOR MOSES" (42. kép), ami a ház építésének idejéről tudósít, a faluban található 1645. évre datált gerendás házzal ellentétben bolygatatlannak látszik. További megfigyelések Minden ablak belső oldalán élszedéses díszítés volt, amelyet még a hátsó szoba utólagos falnyílásán is megpróbáltak imitálni. Nem volt élszedés a külső homlokzatokon és a hátsó szoba - eresz közötti kisablak szobai oldalán. A meszelés alsó rétege egy jellegzetes sárgás árnyalatú festékréteg volt, melyre eleinte fehér, majd kék rétegek kerültek. Az első szoba tüzelő melletti lábazati részén az alsó mészrétegekben 15-20 cm magas szürke meszelést is megfigyeltünk. 42