Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
18. kép. 1883-ból származó festett téka 19. kép. Hüllőajtó (681. sz.) (VASS Erika felvétele, 2007) (VASS Erika felvétele, 2007) 17. kép. A kibontott fazék (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) lyezték el. A nyílászárók fölött általában az utcai oldalon egyenes, a belső oldalon kis emelkedési boltívet készítettek, melyek több épületnél égetett téglából készültek. A fal tetején a födémgerendák alatt végigfutó deszkát helyeztek el, kisebb nyílásokat azonban pallóáthidalással is kialakítottak. A 19. század közepéig a helyben vetett téglák vékonyak, 4-5 cm vastagok voltak, melyeket fokozatosan felváltott a közel szabványosnak tekinthető 30/14/6-7 cmes cigánytégla. A falak vakolására már a 19. század közepén is mészhabarcsot használtak. A mészalapú technológiák korai elterjedését a közeli mészégetők 2 0 segítették. A mészégetés és az erre épülő szekerezés jelentős bevételi forrást jelentett sok homoródalmási lakosnak, amiről az idősek még nekünk is meséltek. A kőépületek egyik fő ékessége egykor a festett falitéka (18. kép) (almárium vagy boríték) volt. Az első szobában általában két darabot helyeztek el: az utcára néző két ablak között egy kisebbet, az udvari falon pedig egy nagyobbat. Néhol a hátsó szobában is találtunk falitékára utaló nyomot. A kibontott tékák mögött látszik, hogy azokat zsaluzással alakították ki: a kinyomódott habarcsmaradványokon jól kivehetőek a deszkázat nyomai. Nyílászárók A lakóépületek bejáratát az állatok elől alacsony lécvagy deszkaajtóval zárták el, ami megakadályozta, hogy az aprójószág bemenjen a házba. Ezeknek a helyi elnevezése hüllőajtó (19-20. kép), és több megmaradt példányát mértük föl. A rajtuk megőrződött motívumvilágot új épületek tornácainál is célszerű alkalmazni. A 214. számú háznál a családtagok és a szomszédok viszszaemlékezése alapján tudjuk, hogy az alsó két kőlépcső után következett a hüllőajtó, ami alul vízszintes deszkákból készült, felül pedig díszesen faragott végű, függőleges lécekből, s így bolthajtásos alakja volt, mint a falnak. Kilincse nem volt, hanem akasztóval, azaz horkolóval béharkolták. 20. KARDALUS János 1998. I 17-130. 30
