Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
4. kép. Régi és új építőanyagok a 214. sz. ház oromfalának egyik szellőzőjéből fényképezve (VASS Erika felvétele, 2008) 3. kép. A sóskút (VASS Erika felvétele, 2007) nap első sugára marháinál, ott látja a felemelkedett nap téli faragásaiban, csépléseiben, s ott hagyja el az est végsugára erdőre, mezőre készültében. S ha a tél továbbállt, s földei kárpótlásul trágyát kapának, ismét kiáll az eke, hogy majd a nyár szekeret rakhasson..." 1 0 A 19-20. század fordulóján a földművelés, a falun belüli munkavégzés mellett a fiatalok átmenetileg nagy számban hagyták el a települést. Sokan Amerikában próbáltak szerencsét, a lányok közül pedig számosan Brassóba, illetve Budapestre mentek rövid időre szolgálni. Ennek köszönhetően a lakosok tág kapcsolatokkal rendelkeztek, ami a tárgyi kultúrára is kihatott. Az így szerzett pénz hatással volt az életmódra is: egy Amerikából hazatelepedett család építette az általunk fölmért 561. számú házat (I. kép) a helyi módos minták alapján a kint szerzett pénzből. Homoródalmás határa a kollektív gazdaság megalakulásáig apró szállásokkal (2. kép) volt tele, ami elengedhetetlen részét képezte a gazdálkodási egységnek." Erről az életformáról 19. századi adataink is vannak, KOVARY László így írt róla: „...ha szénacsinálás jő, szekérre kerekedik az egész család, mennek itt Vargyasra, hol házok, ólok készen várja, s megnépesítik, megifjítják az erdőket népdalaikkal... élvezetesebb elnézni egy ilyen nap szombat estéin, miként költözik haza a munkás nép szekereken és lovakon, magával hordva tehenét, kecskéjét, mik héten át tápat nyújtának. Vasárnapra megnépesül a puszta falu, mert ünnep ugyan e nap, de nem angol csenddel: a Temze partjain becsukatnak a boltok, itt vasárnap van a vásár, gabona- és gyümölcsszekerekkel; ott zárva marad a színház; itt korcsma, minden vigalomhely e nap zajdul fel; ott alig láthatni embert délelőtt, itt járva kezdi ünnepét a nép. Megkondul a harang... Megzendül az orgona, s ha e népsereg felmelegül egy hét munkája után: vallásos és meglehetős jól éneklésire a kebel elfeledkezik magáról. Ez papja dicséretére legyen említve." 1 2 A falu szokásos középületein túl Homoródalmáson is, mint több környező településen, található sóskút (3. kép), mely a közösségi élet fontos színtere volt. Ezt már az első katonai felmérés (1769-72) is feltüntette a jelenlegi helyén. Napjaink fecskefarkas boronafalú védőépületét később emelték, az ajtó fölötti évszám 1801. Homoródalmás jelenlegi építészeti képe kettősséget tükröz: a korábban még egyértelműen faépítkezéses vidéken fokozatosan, a tehetősebb rétegektől kiindulva szász hatásra elterjedt a kőépítkezés. 1 3 Ezt jól mutatják 11. Erről részletesebben SZINTE Gábor 1909. 20-22.; MÁRKOS András 1958. 437^47. 12. KŐVÁRY László 1984. 116-117. 13. KOZMA Ferenc így fogalmazta meg a szászok kő- és a székelyekre jellemzőbb faépítkezés közti különbséget: „A szász egy tekintetben praktikusabb a székelynél, a mennyiben t. i. mind kőépületei vannak, cserép fedéllel s igy ha egyszer épített, utódainak talán századokon át nem kell építési költségekre gondolniok, mig ellenben a székely faházak jóval hamarább öszszeomlanak s majd minden generationak építkeznie kell, mely költséggel pedig gazdaságán jót lendíthetne az ifjú építő." KOZMA Ferencz 1879. 107. Ugyanakkor nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a kőház építési költsége lényegesen magasabb volt, így Homoródalmáson is csak a tehetősebb lakosok engedhették meg maguknak. Ráadásul a két öröklésrend közti különbség sem ösztönözte a székelyeket arra, hogy több generációt kiszolgáló épületeket készítsenek. 23
