Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
5. kép. Csűrsor (BUZAS Miklós felvétele, 2008) Homoródalmáson a főutca és környékén található kő lakóépületek, sőt ezen a részen a csűrök nagy része is kőből épült. Ahogy távolodunk a főutcától, egyre gyakoribbak a boronafalas lakóépületek, és a csűrök többsége is faszerkezetessé válik. Az utóbbi évtizedekben a kőépítkezést gyors ütemben a tégla váltotta fel, a helyi anyagokat pedig kiszorították agyári termékek. Új építkezéseknél a pórusbeton falazóelemek is megjelennek (4. kép). A településképet befolyásoló elemek közül a telekstruktúra a legkonzervatívabb, jól mutatja ezt a településről készült három katonai felmérés (1769-72, 1869-73, 1872-84). ORBÁN Balázs leírása szerint Almás több faluból olvadt össze, 1 4 de ennek nyomai már az I. katonai felmérésen sem látszanak: a település fő utcájának telkein végig házak állnak, és a település zárt beépítés képét mutatja. A kialakuló utcák a terepviszonyokhoz alkalmazkodnak. A telkek meghatározó beépítési módja az utcavonalas, oldalhatáros megoldás, a lakóudvart gyakran a telek teljes szélességében keresztben elhelyezkedő csűr zárja. Ezek a csűrök a szomszédos telkeken azonos mélységben állnak, az így kialakult zárt csűrsor (5. kép) mind a mai napig jellemzője a településképnek. A 477. számú porta beépítése tér el ettől: itt az utca felé helyezkedik el a csűr, és fölötte, a domboldalra építették az utcától távolabb esően a lakóházat. Ennek oka a tulajdonos szerint az, hogy korábban az állatokat így egyszerűbb volt kihajtani, illetve ezen a patakhoz közeli területen a lakóház a jelentős emelkedés miatt biztosan száraz helyre került. 14. ORBÁN Balázs 1868. 186. 15. Valójában a GOTTHARD család bújik meg e név mögött. A ház és a csűr mellett az igények bővülésével kisebb építményeket helyeztek el. A lakóház oldalán elsősorban a házból kikerült kemence kapott helyet, majd egyéb tároló építmények (árnyékalja, disznópajta), ha pedig a telek szélessége lehetővé tette, a lakóházzal szemben építették fel a nyári konyhát. A telkeken elhelyezkedő egyszerű, eleinte borona, később deszka kávás kutak a magas talajvízszint miatt gémes kialakításúak voltak. Elhelyezkedése miatt érdekes példa a 214-213. sz. épületek telekhatárán levő kút, melyet mindkét tulajdonos használt. A kutak bélését kőből vagy téglából készítették. A majorság szabadon használta az udvart, akkor még nem kerítettek el külön részt a virágoknak. A 19. század végének jellegzetes világáról így írt a falu szülöttje, SZABÓ Gyula: „A Gondosok 1 5 ősi, ölesfrontú portája a falu szívében fekszik, a templom, a községháza, a kocsma, a táncterem szomszédságában. Nagy, kétszárnyas kőkapu, vastag, megmászhatatlan kőkerítés, módos, rideg kőház és kétistállós, szalmatartós kőcsűr zárja el a kikövezett udvart a világtól. A szekeret megfordítani nem gond ezen az udvaron... A nagy, kemény kőház homlokzatán, a boltíves díszablakban... ez áll: Isten segedelméből Építette Gondos András és neje Török Eszter 1892-ben. 24
