Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

SZABÓ LÁSZLÓ: Visszaemlékezés a Népi Építészeti Tudományos Diákkör történetére

3. kép. Az NTDK-sok által épített sárfal, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre 2. kép. NTDK jelvény beton alapozása, a „körbefutó" vasbeton koszorúja, valamint a kb. 60 cm magas téglalábazata és teljes szigetelése (a védőbetonnal) már elkészült, amikor megérkeztünk, így a megfelelő előkészítés és felkészítés után a lelkes fiatalok hozzáfoghattak a rakott földfal készítéséhez. Természetesen még a lázas munka megkezdése előtt nagyon hasznosnak látszott a rakott falról elsajátított eddigi ismereteink felelevenítése. Nos, hogy is van az a sárfalépítés? Először is a rakott sárfal vagy rakott fal (fecskefal, fecskerakás) nem téveszthető össze a vert fallal (tömés fallal), a sövényfallal (paticsfallal) vagy a vályogfallal (elemekből falazott fallal),

2 mert, ha áttekintjük nagyon röviden a felsorolt faltípusokat, akkor egyértelművé válik, hogy: - a vert fal készítésénél a földnedves anyagot kalodába, illetve deszkazsaluzatba tömik, amely zsaluzatot vagy vaspálcák fogják össze vagy a fal magassága fölé nyúló oszlopok rögzítik, ezt a kb. 50 cm magas zsaluzott a fal megszilárdulása után feljebb csúsztatják (csúszózsaluzat) és így érik el a kívánt falmagasságot; - a sövényfal (paticsfal) készítésénél függőleges vagy vízszintes elhelyezésű karókra fonják a favesszőkből készülő sövényt. Ismerünk: karóvázas sövényfalat, vízszintes fonással: a karókat a földbe és a folyógerendába rögzítik; talpas 4. kép. Az NTDK-sok sártaposása, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre 2. Vö. CSERI Miklós 2009. 225-238.