Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
HUGYECSEK BALÁZS: Egy 19. századi üvegkancsó restaurálása
ragasztásnyomok meglévő, a tárgytól elvált darab (2 db -ból ragasztva) 56 db töredék 12 db hiányosság ( kb. 22 cm 2 ) 8. kép. Hiányok és az előző restaurálás nyomai; a törésfelületek digitálisan vannak kiemelve a frontoldali képen. (Összeállította: HUGYECSEK Balázs) üveg alapanyagában jelenlévő nátrium és kálium vízoldhatósága miatt van szükség erre az eljárásra. Mivel a tárgy kocogtatásra kongó hangot adott és repedt állapotot éreztetett, arra számítottam, hogy a ragasztóanyag oldószer gőzben történő duzzasztásával szétválnak a töredékek. Az anyagvizsgálatok során kiderült (7. kép), hogy a ragasztóanyag duzzasztva eltávolítható a törésfelületek közül, és ezt elérhetem oldószerek vagy hő segítségével. Az állandó 40-45°C-on tartást meleg desztillált vízben történő áztatással lehetett biztosítani, így a nedvesség kifejthette duzzasztó hatását. Ezt megelőzően azonban oldószer gőzében történő duzzasztással kezdtem a bontást (diaceton-alkohol és diklór-metán I: I arányú keverékének a gőzébe, exikátorba helyeztem a kancsót), mert az üvegalkotó alkáliáknak gyengébb a vízzel szembeni ellenálló képessége. Az oldó, duzzasztó hatást folyamatosan, eleinte öt percenként, majd félóránként ellenőriztem. A második óra elteltével a középen végigfutó törésvonal mentén szétvált a tárgy. Ekkor derült fény arra, hogy ezen a területen más ragasztóanyagot használtak. 1 0 A többi törésvonal mentén 36 órás kezelés hatására sem történt változás, ez valószínűleg annak tudható be, hogy a ragasztáskor a ragasztóanyag nem érintkezett a levegővel, zárt rendszerben futott végig a töredékek között. Valószínű, hogy akár több hetes kezelésnek kellett volna alávetni, hogy a töredékek elváljanak egymástól. Mivel azonban nem volt biztos, hogy ez az eljárás eredményes lesz, ezért a restaurátori gyakorlatban régóta al10. A laborvizsgálati eredmények szerint cianoakrilát. kalmazott, fent említett, meleg desztillált-vizes áztatással próbálkoztam (9. kép). Az állandó felügyelet mellett történt, 9 órás, 40-45°C-os vízhőmérsékleten való áztatást, duzzasztást követően a töredékek gyenge fizikai ráhatásra elváltak egymástól. A törésfelületekről további 4-5 órás meleg desztillált-vizes áztatást követően műanyagszőrű kefével és szikével eltávolítottam a korábbi restaurálás során használt ragasztóanyag nagyját. A visszamaradt ragasztóanyagot oldószer segítségével távolítottam el. Az acetont bentonittel kevertem, és az 9. kép. Áztatás 40-45 °C-os vízben. (HUGYECSEK Balázs felvétele) 209
