Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

HUGYECSEK BALÁZS: Egy 19. századi üvegkancsó restaurálása

6. kép. A ragasztóanyag mintavételi helye (HUGYECSEK Balázs felvétele) anyag futott végig a nyak és a has rész közötti törésvonalon. Ezt az anyagot is megvizsgáltam. Az elemzések után valószínűsíthető, hogy az erősebb ragasztó, amellyel az apró töredékeket ragasztották össze poliamid, a hasfalon végigfutó ragasztóanyag pedig cianoakrilát (7. kép).

9 Az anyagvizsgálatok összefoglalása Az elektronsugaras mikroanalízis, és az XRF vizsgálat megerősítette, hogy az üveg anyagának színezője réz, és hogy a benne lévő szórtan elhelyezkedő zárványok anyaga vastartalmú. Ez lehet az egyik magyarázata a kék üvegkancsók 18. századtól történő fokozatos színváltozásának. Az előzetes feltételezés, miszerint az üvegfalban található zárványok a színezőanyag magas koncentrátumú felhalmozódásai, nem helytállóak. Amennyiben színezőanyagként lettek volna jelen, megállapítható lett volna, hogy milyen fázisban kerültek az alapanyagba, ezzel egy fontos készítéstechnikai információra derült volna fény. A laborvizsgálatok során égetési, és oldódási próbáknak tettem ki a kétféle ragasztóanyag-mintát. A ragasztóanyagok égetési és oldódási reakciói az áttetsző színű, nyaktájékon cianoakrilát alapanyagú, a többi törésfelület között erősebb kötőerejű, poliamid alapú ragasztó használatára engednek következtetni. A nehezebben oldódó (poliamid?) ragasztóanyag eltávolítását valószínűleg duzzasztással tudom végrehajtani a restaurálás során. Ezt elérhetem majd megfelelő oldószerkeverékkel és hővel. Állapotfelmérés A kancsó felületén található karcolásokat megkülönböztethetjük aszerint, hogy használatból eredőek, a töréskár közben keletkeztek, illetve az előző restaurálás során kerültek a tárgyra. A hasfal bordáin és a peremen egyenletesen körbefutó finom karcolások a használat során kerülhettek a tárgyra. A tárgy széttörése folytán a töredékek szélein található apró kagylós kitörések, és az ezeket követő karcolások keletkeztek. Szemrevételezéssel megállapítottam, hogy a tárgy 64 darabból áll, amiket korábban összeragasztottak. A fel9. A vizsgálatoknál TÍMÁRNÉ BALÁZSY Ágnes és TÖRÖK Klára laborjeg) 7. kép. A laborvizsgálatok eredménye; rózsaszínnel az erősebb, poliamid(?) alapanyagú ragasztó, kékkel a gyengébb, cianoakrilát(?) alapanyagú ragasztó töredékek közötti elhelyezkedése látható. (Összeállította: HUGYECSEK Balázs) színre kifolyt ragasztóanyag tört fehér elszíneződésű, felületén kötött szennyeződésekkel. A törésfelületeken lévő ragasztóanyag az üvegdarabok között sötét színűnek látszott. Az illesztések nem voltak pontosak, a tárgy megkocogtatva repedten kongó hangot adott. A felső peremen 4, a nyakrész alsó bordájánál I, a hasrész felső bordáján 6, a hasrész bordáin 6 kisebb darabonként I cm

2-t nem meghaladó hiányok voltak. A hasrész felső bordájától a talpig húzódó szakaszban egy kb. 12 cm

2-es terület hiányzott. A ragasztott repedések mentén elszórtan kagylósan kitörtek darabok. A nagyobb, látványos hiányok száma 14 volt (8. kép). A korábban használt ragasztóanyag elszíneződése és a ragasztások pontatlansága ellenére az előző restaurálásnak köszönhető, hogy a tárgy egészben maradt, és hogy darabjainak pontos elhelyezkedése megállapítható volt. A restaurálás-konzerválás menete A restaurálást a restaurálási terv elkészítése előzte meg, melyben sarkalatos kérdés volt a bontás eszközének és oldószerének kiválasztása, illetve a ragasztás sorrendjének a megállapítása, hiszen a későbbi kiegészítések a teljes összeállítás során kivitelezhetetlenné váltak volna. Igy a két részletben történő ragasztás mellett döntöttem. Tisztítás Mivel az összes tárgyon található szennyeződés és ragasztóanyag a műtárgy szerkezetére veszélyt jelenthet és esztétikailag is zavaró, ezért úgy ítéltem meg, hogy fontos a maradéktalan eltávolításuk a felületről. A lazán kötött szennyeződések leporolása után megkezdtem a légköri és a humán eredetű szennyezőanyagok eltávolítását. Desztillált vízben oldott zsíralkohol-szulfát (2g/l) habjával, puha szőrű ecsettel tisztítottam, majd desztillált vízzel öblítettem, és alkohollal áttöröltem a felületeket. Az alkoholos áttörlésre azért volt szükség, mert így a visszamaradt nedvesség gyorsabban elpárolgott a felületről. Az ét használtam fel. 208