Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

HUGYECSEK BALÁZS: Egy 19. századi üvegkancsó restaurálása

fúvópipa nyoma oldódó zárványok füi és alaptest kapcsolata "megfolyt" üveg spirálisan körbefutó ívek, "megfolyt" üvegmaradék csípővel alakított forma légbuborékok 3. kép. Készítéstechnikai jegyek (HUGYECSEK Balázs és NYÍRI Gábor felvétele) ben pompáznak. A miskolci Hermán Ottó Múzeumban őriznek ilyen poharat, melynek származási helye Erdély, és a 19. század elejére datálható. Ugyanilyen formájú poharakat és egy kék színű kancsót - datálása 18. század vége vagy 19. század eleje egy felső-magyarországi üveghuta készítményei közé sorolnak (2. kép). Ugyancsak teljesen hasonló kancsó található Dr. Újszászy László magángyűjteményében, amelyet ugyancsak a 19. század elejére datálnak. Többféle színezőanyagot ismertek és alkalmaztak: a „kékkő" (rézszulfát) és a kobalt alapú smaltin kékre festette (...) az üveget.

2 A közkedvelt formába nemcsak színes üveget, hanem színezetlen üveget is fújtak. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja egy színezetlen alaptestű, ugyanilyen formába fújt üvegkancsó, a szájperemen végigfuttatott kék színezésű üvegfonállal. A kutatási eredmények tükrében valószínű, hogy az általam restaurált tárgy is a fent említett térségek egyik üveghutájában készült. Készítéstechnika A tárgy készítéstechnikája Anyagában kékre színezett, formába fújással készült, a nyak és a hasrésznél két-két bordával ellátott, szélesedő talpú, meleg eljárással felvitt füllel és melegen formázott kiöntő-szájjal kialakított kancsó. Anyagában kis zárványok, légbuborékok és szennyeződések vannak. A fül 2. LANG Ádám 2008. felületén az alsó illeszkedésnél, és a kiöntőnyílás alatt készítéstechnikai hibaként megfolyás látható. A talp alján az üvegpipa nyoma látszik, szakítás során vékony üveghártya maradt vissza. A nyakrésztől a felső peremig eső szakaszt valószínűleg még melegen pörgetve szélesítették, erről árulkodnak a spirálisan körbefutó formázási eljárásból eredő nyomok. Ezen a részen szembetűnő, sötét színű, színezőanyagra utaló, nyújtottan folyó oldatlan zárványok vannak. Itt az oldottabb festékanyag flóderszerű, fátyolosan körbefutó felületet képez. A kiöntő részt a még meleg anyagon fogóval alakították ki. A test üvegvastagsága egyenetlen, kb. 2-4 mm, a talpé kb. 6 mm. Készítéstechnikai adatok Az üveg, az összetevőiben található folyósító anyagoknak köszönhetően már 600 °C-on olvadékonnyá válik és formázható. A szilícium dioxidot nátriummal és kis mennyiségű káliummal tették alacsony hőfokon olvadóvá (Id. anyagvizsgálatok). Az üvegcsűröket erdőségek közelébe telepítették, hiszen a magas hőmérséklet előállításához rengeteg fára volt szükség. A formát is fából készítették, és mielőtt a fúvópipával felvett alapanyagot belefújták volna, nedvesítették. Egy forma addig volt használatban, amíg a kontúrjai életlenné nem váltak, így akár több száz darabot is készíthettek vele. A kék színt oxidált rézzel állították elő. Ennek előállítása viszonylag egyszerű volt annak ellenére, hogy a réz csak ún. komplexképzők (például ólom, vas) jelenlétében fül és alaptest kapcsolata 205