Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

HUGYECSEK BALÁZS: Egy 19. századi üvegkancsó restaurálása

2. kép. Kancsók és poharak kék színű üvegből, felső-magyarországi üveghuták, 18. század második fele -19. század eleje. (VERES László 2006. nyomán) Tárgyleírás Restaurálás előtti állapot A tárgy meghatározása Tárgy típusa: hutaüveg Tárgy fajtája: üvegkancsó Tárgy anyaga: színezett áttetsző üveg Formázási eljárása: formába fújt, melegen kialakított kiömlőnyílással és applikált füllel Díszítő technikája: anyagában színezett, plasztikusan tagolt I. rajz. Méretezett rajz a kancsóról. (HUGYECSEK Balázs) Történeti háttér Magyarországi üveghuták Az üveghutákat fában gazdag területeken építették, hiszen a faszénből származó hamuzsír az üveg alapanyagául szolgáló szilícium olvadáspontját csökkentette, és a kemencéket is ezzel hevítették. Amint a fűtő-, és alapanyagként szolgáló fa elfogyott, új területeket kerestek. Ó-, Új-, Kis és Nagyhuta stb. helyneveink a folytonos költözés során alakultak ki. A 18. században 65 üveghuta működése bizonyítható Magyarország területén. A 19. századra a huták mennyisége nőtt, szám szerint 85 üzem működése igazolható:

1 Erdély és Magyarország keleti részei: 22 üveghuta, Felső-Magyarország 42 üveghuta, Dunántúl és Délvidék 21 üveghuta. Analógiák a 19. századból A művészettörténeti leírás szerint Erdélyben és Felső-Magyarország részein gyártották leginkább a kék színű üvegeket. Erdélyben főként a butyászai (ma Románia, Maros megye, Buteasa) huta volt ismert kék színű üvegeiről, és a Felső-Magyarország déli részén levő huták közül csak a parádi huta termékeinek sorában fedezhetünk fel kék színű kancsókat. Ezekhez a kancsókhoz rendszerint tartoztak hasonló formájú, kiömlőnyílás nélküli, kisebb méretű poharak is, melyek ugyanolyan szín125 mm I. FÉNYES Elek 1839. 204