Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

DANKÓ BOGLÁRKA: Hétfalusi csángó cselédek Bukarestben

Emellett volt olyan család, ahol több női alkalmazott is alkalmazásban állt, mint főszakácsné, vagy csupán a gyermekek felügyelete és gondozása volt a feladata: „Ak­kor csak a háztartásnál, takarítás, főzés, de legtöbbet gye­rekgondozásnál" (R.V.) A szakácsnőt munkája szorosan a konyhához kötötte, a főzés, mosogatás tette ki mindennapjait, ritkán egyéb teendőjük is akadt a ház körül (bevásárlás, vasalás, kisebb mosás). 2 7 Rendszerint ahol szakácsnő volt, ott mindenest is alkalmaztak. A szakácsnők voltak a legkeresettebbek az elit körében, az ő keresetük is volt a legmagasabb. Előfordult, hogy a család saját vállalkozásában, boltjá­ban is dolgoztak vagy besegítettek: „Es a gazdának volt ilyen üzlete, ahol ruhatisztítás volt. Ruhát tisztítottak, mos­tak, ugyebár a nagyurak azt a fehér inget viselték, hogy az egészen ki volt keményítve a melle és a manzsétája. Na olyan üzlet volt nekik. És akkor én még hordtam haza a ház­hoz, és azokat a ruhákat el kellett vinni a házakhoz." (R.V.) Munkaidejük reggeltől estig tartott; hetente, kéthe­tente volt egy szabadnapjuk, általában hétvégén. Egy adatközlőm arról is mesélt, hogy mikor zsidó családnál szolgált, ott szombaton volt a szabadnapja, mert aznap a család sem végzett semmiféle munkát. Szabadidejüket a városban vagy parkokban sétálással töl­tötték, az ismerősök meglátogatták egymást vasárnaponként: „elmentünk a templomba, mer volt evangélikus templom is, de csak egy olyan imaház. Akkoriba, '38-as évekbe" (R.V.) A magyarok szabadidejüket szívesen töltötték a belváros­ban kialakított, hatalmas Ci§migiu parkban, itt találkoztak a csángó lányok is egymással. Májustól őszig vasárnaponként táncmulatság is volt, oda is szívesen jártak szórakozni: „a csángó hétfalusiak ott nagyon sokan voltak ott Bukarestbe, s ot­tan összetalálkoztunk ünnepnapokon, s vasárnapok délután el­mentünk sétálni abba a szép parkba." (R.V) A két háború közti békeidőkben jó dolguk volt a magyaroknak Bukarestben. Kajcsa Anna, csernátfalusi adatközlőm az anyósáról, Sánta Jakab Sáráról mesélt, aki még az 1910-es évek ele­jén szolgált Bukarestben. Sokat emlegette menyének az ottani életet, hogy telente járt leginkább szolgálni, s hogy egy magyar értelmiségi zsidó családnál dolgozott. Az ura­ság mindig úgy engedte el a leányt a kimenőkor, hogy me­het, csak ne halljon róla rosszat. Hetente egy nap kime­nője volt, ekkor találkozott az ismerősökkel a Ci§migiu­kertben, vagy az evangélikus gyülekezetben. Volt olyan időszak is, amikor hazajöttek a faluba, egy bizonyos időre: „ 14 éves voltam akkor, s ott szolgáltam, nyolc évet voltam Bukarestbe. De közbe hazajöttem, amikor konfirmálni kellett. S amikor mégegyszer látogatóba jöttem, s megint visszamentem." (R.V.) „... jöttem haza is, meg... az urak mentek fürdőre. S azalatt az idő alatt hazajöttem egy hónapig. Akkor mikor jöttek vissza, visszavittek." (L. A.) A szolgálók többnyire a munkaadó házában laktak, a háztartási szolgák számára kialakított szobában. Cseléd­szoba híján a konyhában laktak, vagy lakást béreltek a vá­rosban, de akkor az már a megszerzett bérből komo­lyabb ráfordítást jelentett. 27. Vö. GYÁNI Gábor 1986. 99. 28. B. TOMOS Hajnal 1999. 29. OLÁH Sándor 2000. 154. Tóth Kata, 87 éves adatközlőm azt mesélte, ő egye­dül volt szolgáló egy télen át egy román úriasszony házá­ban, s a gyermekére vigyázott. Külön kis szobája volt, di­rekt a cselédnek alakították ki. A fizetés változó volt, bérük mennyisége viszonyult ahhoz, hogy a család étkeztette és szállásolta el őket. Mi­vel az utóbbiakért nem kellett pénzt kiadni, lehetőségük volt a keresetből többet félretenni, saját magukra vagy családjukra költeni. Az 1930-40-es évek fordulójáról a következő infor­mációk állnak rendelkezésemre a bérezést illetően: „Hát kicsi volt, akkori pénzbe volt 300 lej, 300-nál több, 350, de akik voltak mondjuk egy főszakácsné, egy nagyon ügyes ház vezetője, az kapott többet." (R.V.) „... volt úgy, hogy volt 800 lej egy hónapba, volt, hogy 900, 1000. így. Ez volt a fi­zetés, mert szobaleány és szakácsné is." (L.A.) Viszonyítás­nak hozzáfűzöm, hogy egy kilós kenyér kb. 9 lejbe, a ki­sebb kenyerek 5-6 lejbe kerültek. 2 8 A kiemeltebb munkakörben dolgozóknak többet fi­zettek. Főszakácsné, szoptatós dajka, komorna már ma­gasabb rangúnak számított az urak szemében: „És mesél­te, hogy nagyon sok teje volt, és meg volt becsülve, de egye­düli kikötés volt, hogy nagyapámmal nem volt szabad talál­kozni egy évig. Ott mindig pénzt kapott, olyan sok pénzt ka­pott, hogy néha nem tudták megszámolni. Mert ugye látták, hogy a gyerek jól fejlődött. Nagyon meg volt becsülve." (B. I.) Pénzkeresetük felhasználásáról több adatot szereztem. A hétfalusiak elsődleges célja a családalapításhoz és házépí­téshez, földszerzéshez elegendő pénz megszerzése volt: „Sokan, abból a pénzből, amit összegyűjtöttek a bukaresti szolgálásból, felépítették itten a házakat." (M. M.) Az ottho­niaknak is küldtek haza pénzt, ajándékokat, vagy, éppen amire szükség volt: „De nekünk csak ennyi volt, de evvel is nagyon jól tudtunk gazdálkodni. Tudtam venni ruhát magam­nak, tudtam lábbelit, még küldtem az édesanyámnak is kicsi csomagot, ami itten nincsen, amit kívánnak, olyanokat." (R. V) Sánta Jakab Sára sokat emlegette, hogy „megtelt a zsebe pénzzel", mikor felszolgált az asztalnál, vagyis a ven­dégek is bőségesen jutalmazták a szolgálókat. O is meg­kereste a házra valót akkoriban. Lőrincz Annáról meséltek nekem, ő 1902 és 1912 kö­zött járt szolgálni, 18-tól 28 éves koráig. Már családja volt, gyermeke, s azokat hátrahagyva, szükségből ment el. A gyermekét a nagyszülők nevelték az alatt az idő alatt, amíg oda volt. A belváros volt az elsődleges munkalehetőséget adó kör­zet, az volt Bukarest „elit negyede", de a külvárosban is akad­tak kerületek, ahol igény volt a háztartási alkalmazottakra. Kapcsolat a munkaadóval A szolgáló minden szempontból alá volt rendelve a munkaadónak, a munkavállalás ideje alatt általában a ház asszonyának, urának irányítása alatt dolgozott. 2 9 Kevés in­formációval láttak el engem ebben a témában. Mindenki­től érdeklődtem, milyen volt a kapcsolatuk, de csak rövid 198

Next

/
Thumbnails
Contents