Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
DANKÓ BOGLÁRKA: Hétfalusi csángó cselédek Bukarestben
Emellett volt olyan család, ahol több női alkalmazott is alkalmazásban állt, mint főszakácsné, vagy csupán a gyermekek felügyelete és gondozása volt a feladata: „Akkor csak a háztartásnál, takarítás, főzés, de legtöbbet gyerekgondozásnál" (R.V.) A szakácsnőt munkája szorosan a konyhához kötötte, a főzés, mosogatás tette ki mindennapjait, ritkán egyéb teendőjük is akadt a ház körül (bevásárlás, vasalás, kisebb mosás). 2 7 Rendszerint ahol szakácsnő volt, ott mindenest is alkalmaztak. A szakácsnők voltak a legkeresettebbek az elit körében, az ő keresetük is volt a legmagasabb. Előfordult, hogy a család saját vállalkozásában, boltjában is dolgoztak vagy besegítettek: „Es a gazdának volt ilyen üzlete, ahol ruhatisztítás volt. Ruhát tisztítottak, mostak, ugyebár a nagyurak azt a fehér inget viselték, hogy az egészen ki volt keményítve a melle és a manzsétája. Na olyan üzlet volt nekik. És akkor én még hordtam haza a házhoz, és azokat a ruhákat el kellett vinni a házakhoz." (R.V.) Munkaidejük reggeltől estig tartott; hetente, kéthetente volt egy szabadnapjuk, általában hétvégén. Egy adatközlőm arról is mesélt, hogy mikor zsidó családnál szolgált, ott szombaton volt a szabadnapja, mert aznap a család sem végzett semmiféle munkát. Szabadidejüket a városban vagy parkokban sétálással töltötték, az ismerősök meglátogatták egymást vasárnaponként: „elmentünk a templomba, mer volt evangélikus templom is, de csak egy olyan imaház. Akkoriba, '38-as évekbe" (R.V.) A magyarok szabadidejüket szívesen töltötték a belvárosban kialakított, hatalmas Ci§migiu parkban, itt találkoztak a csángó lányok is egymással. Májustól őszig vasárnaponként táncmulatság is volt, oda is szívesen jártak szórakozni: „a csángó hétfalusiak ott nagyon sokan voltak ott Bukarestbe, s ottan összetalálkoztunk ünnepnapokon, s vasárnapok délután elmentünk sétálni abba a szép parkba." (R.V) A két háború közti békeidőkben jó dolguk volt a magyaroknak Bukarestben. Kajcsa Anna, csernátfalusi adatközlőm az anyósáról, Sánta Jakab Sáráról mesélt, aki még az 1910-es évek elején szolgált Bukarestben. Sokat emlegette menyének az ottani életet, hogy telente járt leginkább szolgálni, s hogy egy magyar értelmiségi zsidó családnál dolgozott. Az uraság mindig úgy engedte el a leányt a kimenőkor, hogy mehet, csak ne halljon róla rosszat. Hetente egy nap kimenője volt, ekkor találkozott az ismerősökkel a Ci§migiukertben, vagy az evangélikus gyülekezetben. Volt olyan időszak is, amikor hazajöttek a faluba, egy bizonyos időre: „ 14 éves voltam akkor, s ott szolgáltam, nyolc évet voltam Bukarestbe. De közbe hazajöttem, amikor konfirmálni kellett. S amikor mégegyszer látogatóba jöttem, s megint visszamentem." (R.V.) „... jöttem haza is, meg... az urak mentek fürdőre. S azalatt az idő alatt hazajöttem egy hónapig. Akkor mikor jöttek vissza, visszavittek." (L. A.) A szolgálók többnyire a munkaadó házában laktak, a háztartási szolgák számára kialakított szobában. Cselédszoba híján a konyhában laktak, vagy lakást béreltek a városban, de akkor az már a megszerzett bérből komolyabb ráfordítást jelentett. 27. Vö. GYÁNI Gábor 1986. 99. 28. B. TOMOS Hajnal 1999. 29. OLÁH Sándor 2000. 154. Tóth Kata, 87 éves adatközlőm azt mesélte, ő egyedül volt szolgáló egy télen át egy román úriasszony házában, s a gyermekére vigyázott. Külön kis szobája volt, direkt a cselédnek alakították ki. A fizetés változó volt, bérük mennyisége viszonyult ahhoz, hogy a család étkeztette és szállásolta el őket. Mivel az utóbbiakért nem kellett pénzt kiadni, lehetőségük volt a keresetből többet félretenni, saját magukra vagy családjukra költeni. Az 1930-40-es évek fordulójáról a következő információk állnak rendelkezésemre a bérezést illetően: „Hát kicsi volt, akkori pénzbe volt 300 lej, 300-nál több, 350, de akik voltak mondjuk egy főszakácsné, egy nagyon ügyes ház vezetője, az kapott többet." (R.V.) „... volt úgy, hogy volt 800 lej egy hónapba, volt, hogy 900, 1000. így. Ez volt a fizetés, mert szobaleány és szakácsné is." (L.A.) Viszonyításnak hozzáfűzöm, hogy egy kilós kenyér kb. 9 lejbe, a kisebb kenyerek 5-6 lejbe kerültek. 2 8 A kiemeltebb munkakörben dolgozóknak többet fizettek. Főszakácsné, szoptatós dajka, komorna már magasabb rangúnak számított az urak szemében: „És mesélte, hogy nagyon sok teje volt, és meg volt becsülve, de egyedüli kikötés volt, hogy nagyapámmal nem volt szabad találkozni egy évig. Ott mindig pénzt kapott, olyan sok pénzt kapott, hogy néha nem tudták megszámolni. Mert ugye látták, hogy a gyerek jól fejlődött. Nagyon meg volt becsülve." (B. I.) Pénzkeresetük felhasználásáról több adatot szereztem. A hétfalusiak elsődleges célja a családalapításhoz és házépítéshez, földszerzéshez elegendő pénz megszerzése volt: „Sokan, abból a pénzből, amit összegyűjtöttek a bukaresti szolgálásból, felépítették itten a házakat." (M. M.) Az otthoniaknak is küldtek haza pénzt, ajándékokat, vagy, éppen amire szükség volt: „De nekünk csak ennyi volt, de evvel is nagyon jól tudtunk gazdálkodni. Tudtam venni ruhát magamnak, tudtam lábbelit, még küldtem az édesanyámnak is kicsi csomagot, ami itten nincsen, amit kívánnak, olyanokat." (R. V) Sánta Jakab Sára sokat emlegette, hogy „megtelt a zsebe pénzzel", mikor felszolgált az asztalnál, vagyis a vendégek is bőségesen jutalmazták a szolgálókat. O is megkereste a házra valót akkoriban. Lőrincz Annáról meséltek nekem, ő 1902 és 1912 között járt szolgálni, 18-tól 28 éves koráig. Már családja volt, gyermeke, s azokat hátrahagyva, szükségből ment el. A gyermekét a nagyszülők nevelték az alatt az idő alatt, amíg oda volt. A belváros volt az elsődleges munkalehetőséget adó körzet, az volt Bukarest „elit negyede", de a külvárosban is akadtak kerületek, ahol igény volt a háztartási alkalmazottakra. Kapcsolat a munkaadóval A szolgáló minden szempontból alá volt rendelve a munkaadónak, a munkavállalás ideje alatt általában a ház asszonyának, urának irányítása alatt dolgozott. 2 9 Kevés információval láttak el engem ebben a témában. Mindenkitől érdeklődtem, milyen volt a kapcsolatuk, de csak rövid 198
