Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban
• >4. . * I. kép. B. Katalin családja burgonyavetés közben az 1940-50-es években ken lett vetve. Nagyüzemi termelésére a közeli Botfaluban lévő cukorgyár miatt kerülhetett sor, de később nem honosodott meg a gazdák földjein: „Cukorrépával nem volt érdemes foglalkozni, mert a szárazság elkapta, akkor nem lett." (B.J.) Manapság azok a kevesek, akik nagyban foglalkoznak még burgonyatermesztéssel, inkább az évenkénti fajtacserével és trágyázással javítanak a föld minőségén, kevésbé alkalmazzák a vetésforgót. Az ő esetükben már lehet szólni monokultúrás 6 0 termesztésről, de ez csak az utóbbi évekre igaz, a '90-es évek előtt nem beszélhetünk erről a fajta gazdálkodásról. A burgonyaföldeken se csak burgonyát vetettek kizárólagosan, ha kevés volt a vetőmag, akkor bevetették fuszulykával (babbal), vagy egyéb zöldségfélével, például borsóval. A fajták időbeli aspektusban - a 20. század végéhez közeledve - egyre nagyobb diverzitást mutatnak. Nem voltak külön erre a vidékre jellemző fajták. 6 1 Az 1989 előtti fajtáknál megemlítették a Gülbabát, Dezirét és a Rózsa nevűt, de ezek a változatok az egész Kárpát-medencében megtalálhatóak. 6 2 Kis Jakab János így adta közre: „Hát krumplit minden esetre többfélét termeltünk, [...] az állatoknak is a fehér krumplit, amelyik olyan lisztes volt. A rendszerváltozás utáni helyzetre a sokszínűség jellemző a fajták tekintetében: „Most a '90-es évek elején mondjuk két-három fajta dominálta a piacot. Tehát volt egy ilyen régi fajta, a Deziré, az Magyarországon is elég elterjedt. A Szánté, ez megint egy fehér fajta, jelen pillanatban körülbelül öt-hat éve mindenféle fajta van. Ki kell mondani, hogy rengeteg, lm pala korai fajta, Rivéra, akkor Rozárá, ez egy német fajta, tehát rengeteg fajta. 30 vagy 40 fajta. (M.J.) Az 1990-es évek elején a keszthelyi kutatóintézet és a helyi szakemberek alakítottak Bácsfaluban egy kísérleti állomást, ahol mini gumókat állítottak elő. Magyarországról így sok, betegségekre ellenálló fajta került be: „Érdekes módon jelen pillanatban... ez azt jelenti, hogy azokat a burgonyákat novemberben szedik." (M.J.) A vidék elsősorban vetőmagtermesztő: „Magpityóka az mindig tiszteletben volt tartva." Hivatalosan csak kevesen szereztek engedélyt a vetőmag termesztésre. Megtermelték, de nem fizették be azokat a taxákat, azaz adókat, amik által megkaphatták volna a címkét, amit például aztán a zsákra lehetett volna varrni. A burgonyát maximálisan négy évig hagyták egy helyen, vagy újabban szinte évente fajtát cseréltek, ugyanis ennél tovább tartva a burgonya elveszti jó termőképességét. A vetőmagot mégis más vidékekről szerezték be. Eleinte, még az 1960-as évek előtt a gazdák maguk jártak utána a gumóknak: „... s akkor... mindig úgy volt, hogy Csíkszereda felé... ott jobb ... onnan vettük..." (K.Z.) Később már 60. A monokultúrás termesztési rendszer itt azt jelenti, amikor egy gazdaságban egy növényfajt termesztenek hosszú időn át, váltás nélkül (KISMÁNYOKY Tamás 1993. 297.). Ez a gazdasági-társadalmi vetületet nem érinti. 61. Pürkerecen az egyik adatközlő tipikus csángó pityókának nevezte a lila burgonyát, de nem derült ki, hogy ez milyen fajtát takar. 62. SELMECZI KOVÁCS Attila 2001. 446. 184
