Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban

lehetett Négyfaluból is venni magnak valót, megemlítik, hogy volt egy holland kereskedő, aki az egész környéket ellátta. Manapság a vetőmag nagy része import, forgalmazóktól veszik a gazdák Négyfaluban. A nagygazdák némelyike pedig maga is foglalkozik a vetőmag beszerzésével. A termőtalaj előkészítése A burgonya rendkívül munkaigényes, és művelésmódja miatt tipikusan kisgazdanövény.

6

3 A termőtalaj előkészítése is többfázisú, sok munkát kíván. A 20. század közepén az előkészítés legelső lépésének a kalászos növények ültetését is tekinthetjük, ami a vetésforgó által valósult meg. A lekaszált, learatott takarmány után rögtön elvégzik a tarlóhántást, ami a föld nedvességtartalmának megtartása érdekében egy kb. 10 cm-es sekély szántás. Ősszel következik a mélyszántás, tavasszal pedig újraszántják,

6

4 majd boronálják; a gépesítés óta tárcsáznak s kultivátoroznak. Ezek nem sokat változtak az évtizedek alatt, csak az emberi és állati erőt felváltó gépek könnyítettek a gazdáknak. A szántásnál az ún. Sack-ekét

65 használtak, ami Erdélyben sok helyen elterjedt volt. „Az olyan, hogyha elengedte a szarvát, akkor is egyenesen ment a földbe. Apósom Németországból hozatta." (B.S.) A szántás és egyéb munkafolyamatok gépesítéséről Hétfaluban az 1960-as évek derekától beszélhetünk biztosan. Természetesen nem zárható ki az a körülmény, hogy például az ekekapa vagy a vetőgép már hamarabb is megjelent volna (feltehetőleg meg is jelent), de erről nem sikerült pontos információkat szereznem. Az állati vonóerő felhasználása a mezőgazdasági munkák alkalmával felbecsülhetetlen értékű volt, állatok nélkül a paraszt nem tudta volna földjét megművelni. Elsősorban lovat és ökröt használtak igázni, kinek mi volt.

6

6 A talaj előkészítése és a folyamatos földminőség kívánalma megkövetelte a rendszeres trágyázást. BALASSA Iván megkülönböztette az említett istállós trágyát és a kosarazást, hálatást (fektetést), mely esetben a jószágot hajtják a földekre, illetve a kívánt helyen éjszakáztatják.

6

7 A kosarazásos trágyázást itt nem használták, mivel - ahogy már arról szó volt - a legelők állandóak voltak, s nem volt hagyva ugar sem. A gazda tehetősségétől, földjének nagyságától és legfőképpen állatainak számától és fajtáitól függött, hogy épp mivel trágyáztak. A földekre a trágyát szekerekkel vitték ki ősszel vagy tavasszal.

6

8 „A juhokkal, ahol csinálták a szénát s a sarjúkat, inkább ottan trágyáztak a juhokkal. A mezőre szekérrel hordták ki a trágyát [...] Csak hány állatja volt az ember2. kép. Az ún. gombos villa (KISS Nimród László felvétele, 2008) nek, hogy mennyi trágya gyűlt össze, akkor vitték ki a mezőre. [...] Nem minden évben trágyázta ugyanazt a földet. Egybe tett egy részre, másikra a másrészt" (CS.J.) A műtrágya használatával kapcsolatban nincs pontos adatunk arról, hogy a kollektivizálás előtt megjelent-e. Mindenesetre a szocializmus alatt számottevően megugrott az alkalmazása. A gyors váltásnak deficitje is volt, nem minden gazda értett hozzá, hogy mennyi s milyen típusú műtrágyát használjon.

6

9 Manapság pedig a műtrágya dominál, kb. 90%-os a felhasználása, s 10%-os a szerves trágyáé. Vetés A vetés jellegzetesen társas munka. A család ilyenkor kiment a földre, és együtt ültette el a pityókát. A 20. század elején Hétfaluban a vetés még egyszerűen történt. Türkösre vonatkozó adatsor szerint 1900 körül a burgonyát a földből kapával kiemelt fészekbe vetették, majd a földet kapával rádobták.

70 A következő évtizedekben a folyamat felgyorsult, ekével folyt, mégpedig úgy, hogy az ekével kihúztak egy sort, majd abba tették bele a magpityókát, ezután az eke a következő sort kihúzva a földet a már előzőleg kiszántott sorra temette (I. kép). A Magyar Néprajzi Atlaszban található adatokat hogy vetésnél a 20. század közepén „... a burgonyát eke húzta barázdákba szórják, majd ekével ismét ráfordítják a földet"

7

1 - adatközlőim is megerősítették. „... akkor ilyen borozdolóval (ekével) húztak ilyen sort, és akkor mi 63. SELMECZI KOVÁCS Attila 2001. 446. 64. Vö. KÓSA László 1980. 139. 65. A hivatalos neve Sack-eke, de a népnyelv csak szakeke néven ismeri (fonetikusan leírva). Rudolf Sack szász paraszt kezdte el gyártani 1863-ban. Egyszerű megoldással állítható volt a barázda szélessége, mélysége. Össze- és szétszántásra is alkalmazható volt, valamint kevés vonóerővel is jó szántást biztosított. Teljes egészben fémből készült. Gyorsan elterjedt Magyarországon, főleg a 19. század utolsó évtizedeitől megbízhatósága, erős kivitele és hatékonysága miatt. Hétfaluban feltehetően az I. világháború előtt már ismert és elterjedt volt. 66. Mindkét állatnak megvoltak az előnyei és hátrányai. A ló gyors volt és tanulékony, de a bőrén kívül nem igen lehetetett más testrészét értékesíteni, ha éppen eltörött a lába. Ezzel szemben az ökör lassúbb volt, de erősebb, s ha le kellett vágni, akkor szinte mindenét fel tudták használni a konyhán. (B.V) 67. BALASSA Iván 2001. 31 I. 68. Hétfaluban ideális esetben egy hektár földterületre 40 tonna szerves trágyát kellene elszórni. (M.J.) 69. „Nagyapám, mikor már nagyobbacska voltam, az ő földjire szokott tenni, de egyik évben nagyon rosszul járt vele, mert kiégetett mindent. És akkor nem használtak többet." (B.V) 70. SZOLNOKY Lajos 1987. 86. térkép. 71. SZOLNOKY Lajos 1987. 87. térkép. 185