Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban
A föld nagyságából adódóan létezett a gazdák között rangsor, a kisebb gazdák 3-4 hektáron gazdálkodtak (5,2-7 kh), a nagyobb gazdák 13-14 hektáron (22,5-24 kh). PALÁDI-KOVÁCS Attila a következő kategóriákkal számolt: 1-5 kat. hold- törpebirtok, 5-20 kh- kisbirtok, 10-35 kh- középbirtok, 35 kh felett- nagybirtok. 4 8 Erdély hegyesebb vidékein a 30-35 holdon felüli gazdaságokat a középparaszti birtokok felső kategóriájába sorolták. 4 9 Ha összehasonlítjuk más tájegységen meglévő birtokokkal, például Szegeden a 20-50 katasztrális hold közötti gazdaságokat sorolták középbirtok kategóriába, akkor a földnagyság nem számít nagynak, sőt Erdély többi vidékeinél is kisebb, de ahogy már fentebb említettem, a földek az öröklési rend és a népesség magas száma miatt elaprózódtak. Ezért is volt népszerű a már említett fuvarozás, kőművesség. Azonban a földek nagysága mellett legalább annyira fontos a föld minősége és a földhasznosítás intenzitásának a foka. 5 0 Hétfaluban a talaj nem nevezhető a legjobbnak, ún. erdélyi töltelék talaj, ami sok helyütt köves, kavicsos, agyagos. A földhasznosítás mértéke az adatok alapján eléggé intenzív képet mutat, szinte minden birtokot évről-évre trágyáztak, a 20. század közepéig csak szerves trágyával, majd innentől kezdve egyre nagyobb arányban műtrágyát is alkalmaztak, s javítottak a talaj minőségen. Vetésforgót is használtak, melynek a szerepe a gyomszabályozásban van. 5 1 A „pityókatermesztés" Eredete és jelentősége A természeti környezet alapvetően befolyásolja a termeszthető növények fajtáit. Orbán Balázstól Hétfalu talajáról a következőket tudhatjuk meg: „Itt havasaljon a talaj nagyon köves és terméketlen.. ,". 5 2 Havasokkal van körülvéve, így az időjárás hidegebb és viszonylag sok a csapadék. Milyen növényeket ültettek? A fő termény Hétfaluban a pityóka volt: „Hát a legfőbb ezelőtt, a mai napig is..." (CS.J.) de emellett „... árpát, zabot, lencsét, kukoricát, és répafélét a nagy mezőbe..."(K.J.J.). Jelentősége abból a körülményből sarjadt, hogy a gabonafélék nehezen viselik a környék változékony, csapadékos időjárását, amely viszont kedvez a burgonyának. A burgonya a I 7. századtól terjedt el hazánkban, szántóföldi meghonosodása pedig a 19. század második felében kezdett kibontakozni. Elterjesztésére rendeletek tucatjait adták ki. Az I 774. évtől a termesztésre kötelező rendeletek szinte évenként ismétlődtek. 5 3 Erdélyben is a 19. században futott fel igazán a buronya, elsősorban a század eleji sorozatos aszályos évek (például az 1814-17. évi) miatt. Az 1820-30-as években a burgonya már a legelterjedtebb növények egyikévé vált. A pityóka szó első említése 1770-ből származik, de a helyhez köthető adat Csíksomlyóról ered 1780-ból. 5 4 Arról sajnos, nincsenek adatok, hogy Hétfaluban mikortól kezdik el termeszteni a burgonyát, de gyanítható, hogy a környék szász-német lakosai is nagymértékben közrejátszottak abban, hogy korán ismertté vált. Az időjárás kifejezetten kedvezett a termesztésének, mivel a burgonya szereti a hűvösebb, csapadékosabb területeket, elég csak Írország éghajlatára gondolni, ahol elsőként jelent meg Európában a burgonya. 5 5 Amikor TAGÁNYINÉ THOLT Judit a 19. századi burgonya szántóföldi szerepéről írt, megemlíttette, hogy Somogyban a krumpli termesztése nem az éghajlattal, hanem a talaj adottságaival függött össze. 5 6 Nos, Hétfaluban ennek éppen az ellentéte igaz. Az éghajlati tényező dominánsabb közreműködője a termesztésének, mint a föld minősége, ami - mint már említettem - feljavításra szorult. A pityóka fontossága, intenzív és elsőrangú termesztése nem is mérhető le jobban annál, hogy lépten-nyomon találkozunk vele, ha a táplálkozáskultúrában körültekintünk. Tömérdek étel készül(t) belőle, melyekből a felhasználás alfejezetben adok közre néhányat. A burgonya helye a vetésforgóban, fajták A 19. század második felében Magyarországon rohamosan visszaszorult a nyomásos gazdálkodás a szabad gazdálkodással szemben. 5 7 Az ugartartás viszont nem mindenütt tűnt el a nyomásfordulókkal. A 20. század elején Hétfaluban is tetszőleges volt még az ugarhagyás. Idővel teljesen elmaradt, s az 1930-as, 1940-es évek után már nem tartottak ugart. 5 8 Az eltűnés okának itt is a szűk határt, az elaprózódást és a házasságok általi földcseréket gyaníthatjuk. Az ugar eltűnése a kötöttebb talajokon hamarabb ment végbe, mint a homokos földeken. Még a kollektív gazdaságok előtt a határhasználatban a következőképpen alakultak a fordulók: búza - árpa - burgonya, vagy kukorica - burgonya - búza, vagy burgonya - búza - zab. 5 9 A fő termény a burgonya, s ennek előveteménye lehetett a házi szükségleteket kielégítő búza, kukorica, zab, árpa stb. A kollektívban új növényekkel is kísérleteztek. A korábban nem jellemző cukorrépa is komoly földterülete48. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 201. 49. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 201. 50. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2001. 202. 51. LÁNSZKI Imre 1993. 285. 52. ORBÁN Balázs 1873. 133. 53. KÓSA László 1980. 22. 54. KÓSA László 1980. 29. 55. KÓSA László 1980. 14. 56. TAGÁNYINÉ THOLT Judit 1983. 4. 57. KÓSA László 1980. 132.; GYÓRFFY István 1934. 196-198. 58. BALOGH István szerint is a háromfordulós rendszernek javított formája az ugar elhagyása (BALOGH István 1972. 352.). Lásd még: GYÖRFFY István 1934. 197. 59. Magdó János gazdálkodó szerint: „...a búza csak vetésforgóként, mert nem érdemes vele foglalkozni." 183
