Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban

térni rá. 8 Az 1972-es megjelenésű SZABÓ István szer­kesztette kétkötetes munka a kapitalizmusban élő pa­rasztságról szól. Földművelés témakörben a BALOGH István által papírra vetett, a nyomásos és váltógazdálko­dásról szóló részeket kiindulópontként dolgoztam fel. 9 A Magyar Néprajz II. kötetét is alapvető műként hasz­náltam fel, bár a burgonyáról SELMECZI KOVÁCS Atti­la által megírt fejezet főként a KOSA László monográfi­ájában leírtakat foglalja össze. 1 0 KOSA László burgonya monográfiája az egyik leghasznosabb munkának bizo­nyult, számos adatot, információt ebből szűrtem ki." PETI Lehel és SZABÓ Á. Töhötöm könyve a Kis-Kükül­lő menti agráriumról szól, a benne foglaltak meghatáro­zó analógiaként szolgáltak számomra. 1 2 A burgonyater­mesztéssel kapcsolatos egyéb tanulmányok is szót érde­melnek, például KOVÁCS Endre doroszlói könyve 1 3 sor­ra veszi a termesztett növényeket, vagy TAGÁNYINE THOLT Judit munkája, amely a burgonya szántóföldi szerepét kutatja a 19. század első harmadában. 1 4 Forrásokban Hétfalura vonatkozóan az egyik legko­rábbi ORBÁN Balázs 1873-ban megjelent kötete, ami számos 19. századi adatot és alapvető információt tar­talmaz a történelemre, a település kialakulására vonat­kozóan. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és kép­ben VII. kötete ifj. HERRMANN Antal révén foglalko­zik a hétfalusiakkal, és főleg a viseletüket és szokásaikat mutatja be. 1 5 Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika a hétfalusi gaz­dálkodással kapcsolatban is tartalmaz adatokat. 16 KOLUMBÁN Lajos 1903-ban megjelent műve pedig el­kalauzol minket a hétfalusiak mindennapjaiba, belőle a 20. század eleji folyamatokról is képet kaphatunk. 1 7 KÓS Károlynak a hétfalusi szekerességről írott tanulmánya a mögöttes összefüggésekre utalva kihagyhatatlan cikként funkcionál, 1 8 a Néprajzi Atlasz térképei pedig számos fel­használható és fontos adatot mutattak be. 1 9 Hétfalu etni­kai-vallási összetételét vizsgálva használtam fel VARGA E. Árpád statisztikáit. 2 0 Összefoglaló művet Hétfaluról JA­KAB András jelentetett meg 2003-ban, aki főleg a koráb­bi könyveket - cikkeket használta fel, munkája sok újdon­ságot nem tartalmazott. 2 1 Történeti háttér és megélhetési stratégiák Hétfalu - mint a magyarság egy külön csoportja - a Brassóhoz közeli hét település elnevezése, amely pontosítás­ra szorul. Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu mára egy várost alkot Négyfalu (románul Sácele) néven, 2 2 de már korábban is szorosan összenőtt települések voltak. Tatrang, Zajzon, Pürkerec pedig lazábban kapcsolódnak Négyfaluhoz. A hét település már csak szimbolikusan tartozik össze, de néprajzi, történeti, társadalomtörténeti szempontból egy egységet képez, s emiatt én is „hét­falusi"-ként fogom hívni őket. A bevezetőben már említettem, hogy milyen nagy ha­tással volt Hétfalura Brassó. KÓSA László egyenesen a két település (valójában nyolc!) szimbiózisáról beszél. 23 Talán nem lesz hiábavaló, ha a következőkben kitérek azokra a főbb folyamatokra és eseményekre, melyek már korán arra kényszeríttették a hétfalusi magyarokat, hogy alternatív megélhetési forrásokat keressenek maguknak. Mindezt történeti kontextusba próbálom behelyezni, hogy megtaláljuk az ok-okozatok eredőit. A probléma gyökere a magas szaporulat, 2 4 az öröklési rend és a szászok földéhsége volt, akik évszázadok alatt az összes jó termőföldet megszerezték a hétfalusiaktól, amiről egy népmonda 2 5 is megemlékezett. A hétfalusiak kezdetben földet vásárolni nem tudtak, mivel határukban mindenhol szász birtokok terültek el, s pénzük se volt; egyetlen lehetőségük maradt a kereskedelem és az áru­csere. S itt rá is térhetünk a híres hétfalusi szekerezésre. A szekeresség kialakulásának egyik oka az volt, hogy már a középkorban Brassót átszelve bonyolították le a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kereskedelmet. A 16. századtól Bécs és Konstantinápoly közt folyt a termények, cikkek forgalma. A sok évszázados törcsvári út helyett 1830 táján elkészült az új, forgalmas tömösi út. Ez már keresztülment Hétfalun is, ami nagy jelentőségű volt a hétfalusi szekeresség további fejlődésére. A másik ok pe­dig az volt, hogy Brassó a nagyarányú iparfejlődés miatt a 19. század elején Kolozsvár után a második városa volt Er­délynek. A több ezer kézművest magában foglaló 42 cé­hen s egyéb társulatokon kívül még 80 nagyobb raktárat is 8. FÉL Edit-HOFER Tamás 1997. 9. BALOGH István 1972. 348- 428. 10. SELMECZI KOVÁCS Attila 2001. 434-461 I I. KÓSA László 1980. 12. PETI Lehel-SZABÓ Á. Töhötöm 2006. 13. KOVÁCS Endre 1993. 14. TAGÁNYINÉ THOLT Judit 1983. 1-13. 15. IFJ. HERRMANN Antal 1901. 16. O. M. K. S. H. 1895. 17. KOLUMBÁN Lajos 1903. 18. KÓS Károly 1976.80-102. 19. BARABÁS Jenő 1987. 20. VARGA E. Árpád 2002. 21. JAKAB András 2003. 22. 1950-ben közigazgatásilag összevonták a falvakat (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu), és városi rangra emelték a települést. (JAKAB András 2003. 6.) 23. KÓSA László 1998. 306. 24. Hasonló dilemmával magyarországi települések esetében is találkozhatunk, például a kalocsai-Sárköz falvai a 18. század középső harmadára annyira túl­szaporodtak, hogy nem tudtak megélni a határukból. Ezért a falvak stratégiája az lett, hogy igyekeztek távolabbi, magasabb helyen fekvő földterületet szerezni. (BÁRTH János 1984. 278.) 25. ORBÁN Balázs 1873. 132-133. 180

Next

/
Thumbnails
Contents