Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban

Kiss Nimród László A BURGONYATERMESZTÉS HÉTFALUBAN Kutatási célok és módszerek Tanulmányomban a barcasági hétfalusi csángók földművelését vizsgálom a 20. században, de némely esetben eltérek ettől az időponttól a 19. század végéig is, mert úgy vélem, hogy csak folyamatában ismerhető meg ez a fajta tevékenység. A kutatás két részletben folyt, először 2008. szeptember 1-8. között VASS Erika néprajzkutató-muzeológus és BÚZÁS Miklós építész vezetésével.

1 A kutatásra szánt idő (a ház- és családtörténetek mellett), valamint a hétfalusiak mezei és kora őszi munkálatai sajnos nem tették lehetővé a téma, a gazdálkodás minden részletre kiterjedő feltárását, viszont a második terepmunka (2009. augusztus I 3-18.) alkalmával már jóval részletesebb kép megalkotását tette lehetővé. A közel két hét alatt a gyűjtött anyag 15 órányi interjú és 71 oldal gépelt szöveg, így egyik módszerként az adatközlők gondolatainak, válaszainak minél gyakoribb idézését választottam, ami a dolgozatnak hitelességet és eredetiséget is kölcsönöz. Emellett a személyes megfigyelés, a dokumentálás és természetesen a fényképezés, illetve a régi képek gyűjtése kapott hangsúlyos szerepet. Hétfalu fejlődésére nagy hatással volt Brassó közelsége. Ez és a faluhatár szűkössége együttesen eredményezték, hogy már viszonylag korán, a 18. századtól

2 másfajta megélhetések ) után is néztek az itt élők, (például fuvarozás, fakitermelés) jóllehet a földhöz való ragaszkodásuk viszonylag erős maradt. A táj földrajzi adottságai elsősorban a szántóföldi növénytermesztésre és a hatalmas legelők révén az állattartásra nyújtottak lehetőséget.

3 A téma terjedelmes volta miatt nem kívánok a rétgazdálkodással és a szénamunkával, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó állattartással foglalkozni. A növénytermesztésen belül is - mivel a fő termény a burgonya volt - ezt fogom előtérbe helyezni, mert ahogy megfogalmazták: „Nagyobb menet a krumplival volt itten." (B.J.) A burgonya termesztése pedig olyan jellegzetességeket is mutat, amelyek a termő tájakon elterjedtebbek, holott erről alig hallani Hétfalu kapcsán, ahol egyfajta elegye figyelhető meg az intenzív és a kerti burgonyatermesztésnek. A fentebb felvázoltak mellett meg kell említenem, hogy Hétfalu gazdálkodásáról még nem születtek öszszefoglaló írások, s ez is sarkallt a vizsgálódásra. A kérdésfeltevéseim körvonalakban a következők voltak: hogyan használták a földet, hogyan termesztettek burgonyát, milyen külső-belső változások történtek a gazdálkodási struktúrában az évtizedek alatt, miként formálódott a földműveléshez kötődő viselkedésforma, s mi a tendencia ma? Célom tehát az volt, hogy keretbe foglaljam a hétfalusi magyarok általános földművelését, azon belül is a prioritást élvező burgonyatermesztést, másodsorban rávilágítsak azokra a folyamatokra, amelyek már korán, a 19. század második felében megváltoztatták az addigi gazdálkodási szemléletet, magatartást, és amelyek révén újfajta megélhetési stratégiák formálódtak a tradicionális közösségi gazdálkodási gyakorlattal szemben. A dolgozatot így a következő főbb fejezetekre bontottam szét: történeti háttér és megélhetési stratégiák; földművelés Hétfaluban; közelmúlt, jelen - a rendszerváltozás után. Hangsúlyoznom kell, hogy az adatközlők többsége két kivételtől eltekintve az 1920-as évek vége felé született, vagy még később, így visszaemlékezni is inkább csak az 1940-es évek második felétől, végétől kezdő időszakra tudtak. Az 1940-es évek vége, 1950-es évek eleje pedig már a téeszesítés kezdete Romániában.

4 Kronológiailag ahol tudtam, ott szétválasztottam az egyes fejezeteken belül a gondolatmenetet kollektivizálás előtti, alatti, s utáni időkre.

5 A közelmúlt változásai pedig különösen érdekesek és tanulságosak, a maguk folyamatosan alakuló mivoltával együtt.

6 A népi emlékezetre hagyatkoztam tehát, melyet kiegészítettem a már meglévő munkákkal, forrásokkal, s ezeket az alábbiakban ismertetem. Kutatástörténet Az első összefoglaló mű a gazdálkodás témában a VISKI Károly, GYÖRFFY István által írt Magyarság Néprajza II. kötete. A gazdálkodásról szóló részben általános információkat tudhatunk meg a gazdálkodásról, a csak földművelésre szánt terjedelem viszont alig 70-80 oldal.

7 A gazdálkodást feldolgozó monográfiák sorában kiemelem a FEL Edit-HOFER Tamás által írt Átány kötetet. 1997-ben jelent meg magyar nyelven, és alapvető munkaként igen hasznosnak bizonyult számomra-, ha bizonytalanságokra bukkantam - mindig vissza tudtam A kutatás az Erdély néprajzi képe a 19-20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez című OTKA kutatás keretében zajlott (K 72428 sz.). KÓS Károly 1976. 82. Ezzel részletesebben külön fejezetben foglalkozom. ,,'50-es évek a falusi gazdasági-társadalmi rendszer régi struktúrájának szétverése jegyében teltek. Az évtized első néhány évében radikálisan lerohanták, az utolsó pár évben szisztematikusan dezintegrálták a falvakat" (HUNYA Gábor 1990. 94.). A fő szempont a fejezeteken belül maga a téma, s csak másodsorban a kronológiai hűség. Az összehasonlítás és adatok felvázolása végett előfordul, hogy bizonyos történeti korszakok keverednek. KOTICS József 1999. 156. GYÖRFFY István 1934. 183-246. | 79