Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KINDA ISTVÁN: Meszesek. Népi iparűzés Vargyason a 21. században
tetéséhez. A szakmában eltöltött évtizedek és a keze alól kikerülő mész minősége méltán hozzájárultak elismertségéhez. 2 5 A legtöbb jelenlegi idős mészégető már gyermekkorától kezdve a család tagjaként szocializálódott a mesterségbe, általában az apa, nagyapa keze alatt sajátították el a munka fortélyait. A faluban őket tartják a szakma igazi mestereinek. c.) Szervezési készség A komoly mészégető átlátja a munkafolyamatot és a napszámosok fölött áll: koordinál, tökéletesen összehangolja a termelői és az értékesítési munkát - a meszet égetés után egyből a felvásárló járművére rakodják -, ugyanakkor előrelátó módon kalkulál, és lehetőség szerint előkészíti a soron következő egy-két munkamenethez szükséges nyersanyagot. Az adatközlő által fennebb említett gazda ugyan állítólag nem tudja bébótani a katlant, stabil anyagi helyzete viszont lehetővé teszi, hogy egy-két katlanra való fát előre megvásároljon és a kemence körül felhalmozzon. 2 6 d.) Emberség A jó gazda személyéhez hozzátartozik az emberséges, megértő magatartás a napszámosaival szemben, amelyet a közösen, patrónus-kliens viszonyban végzett munka időtartamával is le lehet mérni. „Hét éve elmúlt, hogy P bácsival. [...] Nekem nem rókonjaim egyáltalán, de már annyira, mintha apám s anyám vóna! [...] Nem tudom, oda bé az út alá járt-e fel, csak itt a falu között van V Á., ezek mind rókonyok, testvérek. S avval itt, csak ebbe a katlanba kilenc évet dolgoztam." (6) e.) Józanság A mészégetői munka alapvető kritériumai közé tartozik a mértéktartó alkoholfogyasztás. „Met ez olyan munkahely, hogyha szeszöl, evvel foglalkozik, akkor nem tud jó meszet égetni. [Hogyha iszik?] Hogyha igen. De ha nem szeszöl, s odafigyel, s csinálja, akkor jó kell, hogy legyen. Mondom én, mennyi üdeje foglalkozok én véle, de többen vannak üdősebbek, ezek a V.-k, sose sikerült, hogy beduvasszam, vagy ne égessem jól." (6) Tekintettel arra, hogy a mészégető a szabadban, erdőn dolgozik, tehát nem köti semmiféle szabályozás az italtól való tartózkodáshoz - például nem vezet autót -, a jó erőnlétet legtöbben a pohár tömény szeszes ital, főleg pálinka fogyasztásának tulajdonítják. Ahhoz azonban, hogy az erőnlét és az éberség is optimális legyen az éjszakai égetések alatt, a mérsékelt italfogyasztás szigorú betartása szükséges. Egyik gazda tapasztalatból tudja, hogy mennyi a munkása egyszeri adagja. 2 7 7. kép. Égetés (KINDA István felvétele) Bár többen nagy ivók hírében állnak, a mészégetők és a munkások igyekeznek visszaszorítani az égetés idejére a szeszfogyasztást, hisz nagy a tétje a munkájuknak: veszélyes, ugyanakkor nagy anyagi kár keletkezhet. Részegség miatt történt végzetes balesetről nem tudnak a faluban, viszont az állandóan elhangzó anekdoták közé tartozik az az eset, amikor az ittas mészégető egymás után háromszor duvasztotta magára a katlant berakás közben. 2 8 f.) Éberség A mészégetőt az éjszakai tüzelés során mutatott kitartása is minősíti. Lényegében olyan nem is égethet meszet, aki elalszik égetés közben, mivel a leszakadt tűz felélesztve sem tudja többé kiégetni az időközben megedződött követ. „Hát ha véletlenül, mondjuk, mellette elaluszik éjjel, az egyszer ha a tűz kialudt, abból soha mész nem lesz. Megedződik, abból mész nem lesz." (5) Leginkább az újonc munkásokat figyeli éberen a gazda, azokat nem is engedik magukra tüzelni. 2 9 Gazdasági vonzatok Nemcsak a székely mészégetők, de a vargyasi falubeliek is azon a véleményen vannak, hogy a mészégetésből csak megélni, meggazdagodni nem lehet. 3 0 A mészégető dinasztiák tagjai is a tisztes megélhetést és a kényelmes életkörülményeket biztosítják tevékenységükkel, kirívó felhalmozást nem tudnak megvalósítani: „...megélnek belőle, nem igaz, hogy nem élnek meg belőle, elég normálison megélnek belőle, de egyszer, hogy meggazdagodjon, valaki egy nagy házat építsen s látszódjon, hogy ez itt mészégető lakik, a lakáson, olyan nincs." (5) 26. ,,[A fát előre megvásárolják?] Megvásárolja, hogyne. Egy-két katlannal örökkétig meg szokta ő vásárolni. Csak ezek a P bácsiék [a saját gazdája - K. I.] má üdősek mind a ketten, s nem úgy rendezik bé, mint ezek a fiatalok. A követ es, a fát es..." (6) 27. „S.-nak nem kellett pálinkát adni vaj egy pohárral, de többet gátá. Részögödött meg." (2) 28. „[Volt, hogy valakiket odaütött rakás közben...] Ja igen, igen. (nevet) Hát ők akkor meg vótak részögödve, osztán odaszorította vót az öreget. [Nem lett semmi bajuk?] Nem, jó mészégető vót az, I. bácsi." (5) 29. „[Olyan volt-e, hogy valaki nem tudta kiégetni a meszet?] Kerül, kerül, vót velem es olyan, fel nem ébredt vóna, éjjel vót, ő úgy aludt, hogy kétszer a katlant megraktam, s még akkor se ébredt fel. [S ha mondjuk valaki embere magának, akit odafogadott, hogy égesse ki, a meszet elrontja, akkor ki kell fizesse?] Egyszer fizette ki. Én ügyeltem arra, felébredtem arra. Egy olyan embörrel vótam, még azt es hallottam, olyan ébren aludtam, hogy a katlant rakta meg." (2) 30. „Há vannak ezek a V. A.-ék s J.-ék, egyik-másik, azoknak honn van az emberik es, jól, jól van kuncsaftja es, el tudja adni... [Valaki gazdagodott-e meg ebből?] Ebből eccer nem. Ebből eccer nem! Negyven, negyvenegy esztendős vagyok, de még nem hallottam... Nem, nem. Az a másik, hogy erőssen nehéz munka, eccer én tudtom szerint ilyen munkát, ilyen nehezet, mint ez... De muszáj csinálni, muszáj csinálni. Me ha nem vóna muszáj, akkor nem csinálnánk." (2) 3 I. „[Gazdagodott-e meg valaki a mészégetésből?] Itt egyszer Vargyason még nem, senki sem. [S máshol igen?] Például, én őszintén megmondom: van Udvar173
