Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KINDA ISTVÁN: Meszesek. Népi iparűzés Vargyason a 21. században
5. kép. Katlanrakók (KINDA István felvétele) Társadalmi vonatkozások A mészégető mester megítélése során figyelembe veszik a szakértelmét, azt, hogy mennyire régi mester, az általa előállított mész minőségének hírét, s nem utolsósorban azt is, hogy történt-e munkabaleset, vagy figyelmetlenség okozta anyagi kár - például, hogy dőlt-e össze katlan a gazda keze alatt. E kritériumok alapján az egyik munkás számításai szerint csupán tucatnyi olyan ember van a faluban, aki mészégetőként vehető számba; ismeretei és a rábízott valamennyi munkafázis tisztességes elvégzése alapján magát is ebbe a csoportba sorolja. 2 3 b.) Régiség A faluban a 20. században lényegében egyetlen olyan mészégető volt, aki az államosítás előtt néhány évvel már égette a meszet, majd a kollektív keretei között munkakönyves alkalmazottként mintegy négy évtizeden át, sőt a rendszerváltás után ismét visszatért saját katlan működa.) Szakértelem Vargyason úgy tartják, a komoly tudású mészégetőt terméke minősíti leginkább: egyszerűen az a jó meszes, aki jó meszet éget, a lehető legkevesebb kiégetetlen kőveszteséggel. A jó mészégető „érti a tüzelést, tudja, hogy hova, [a katlan] melyik sarkaiba rakja a tüzet, felmegy, megnézi a tetejét, tudja, hogy most már most ott nagyjába ki van égve a mész, másik felire tolja be a fákat, hogy na most mennyen arra a tűz, körbe mindig kell figyelje. Mikor má osztán a 24 órát meghaladta az égetés, akkor má kezd alakulni, má a tetején mutassa, hogy vannak olyan rózsaszínű vagy kicsit sötétebb, a begyúlt kő, akkor azt az oldalt még tüzelni kell. Úgyhogy ez es egy elég kucifántos mesterség." (5) Az sem mellékes tényező, hogy kitől tanulta mesterségét: nagynevű, régi mestertől vagy a foglalkozást innen-onnan felszedő mészégetőtől. Bár nem tartják etikusnak leszólni a vetélytárs termékét, az „újonc" mészégetőt a szakemberek nem tartják nagyra. 2 4 6. kép. A mester és a munkás (KINDA István felvétele) 23. „Tízen, tizenketten vagyunk, amelyikek be tudjuk rakni. Mindenki nem érti. Hát olyan patronok, teszem fel V Á.. érteni érti az égetést, de nem tudja berakni. S a szülei is, az ókori izéjei is mind meszesek vótak, de nem tudja. Odafigyelés kell. [O valami egyébbel is foglakozott korábban?] Az semmivel se egyébbel, csak evvel." (6) 24. „Ki mondta? [...] Ok sohase égettek jó meszet, menj el... [Csak tudja akkor, hogy ki nem éget jó meszet...] En nem kell megnezzem, reanezek, a remorka, benne van. innen megmondom milyen. [Nem kell megfogja?] Én nem, nem egyáltalán." (2) 25. „Na a vót, itt ecce nálunk Vargyason ő vót a legjobb, ő, F bácsi. S úgylehet a legrégibb ember es evvel a munka szempontjából." (6) 172
