Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KEMECSI LAJOS: Gyöngyösi hagyatékleltárak elemzésének tapasztalatai
egy az egyben modern társadalomtörténeti vagy szociológiai fogalomként értelmezi. 2 0 Gyöngyös lakóinak helyzete igen összetett volt. Egy makroszintű szerkezetben Gyöngyös lakói úrbéres jobbágyok, parasztok és zsellérek, ám helyi szinten számos besorolhatatlan élethelyzettel találkozunk. A nemesi vármegye felé zsellér, a településen belül polgár, földesurai felé jobbágy vagy paraszt volt. A településen belül a jobbágyok és zsellérek gazdasági súlya volt a meghatározó. A mezőváros társadalmának piramisán legalul a zsellér jogállásúak álltak, akik közé tartoztak a kapások, a bérlő vagy a birtokos zsellérek, de a céhes iparosok egy része is, a fuvarosok többsége és a túlnépesedés miatt szántófölddel nem rendelkező jobbágyok. Sajátos volt Gyöngyös mezőváros helyzete, melynek a 18. századi összeírások szerint nem volt egyetlen hold szántóföldje sem a kiterjedt szőlők mellett. A Mária Terézia uralkodása idején zajlott úrbérrendezés (1767), melynek során egységesítették a települések szolgáltatásait, összeírták és rendezték a tulajdon- és jogviszonyokat, azt eredményezte, hogy kiderült, létezik 600 holdnyi szántó, amit azonban a város közössége nem oszt fel, hanem földközösségként éves újraosztással használják. 2 1 így a gyöngyösiek nem jutottak jobbágytelekhez, zsellérek maradtak mindannyian. De ez nem akadályozta megélhetésüket, hiszen a város saját szőlei - és a környéken bérelt szőlők haszna jobb megélhetést biztosított egy gyöngyösi házas (saját házzal rendelkező) zsellérnek, mint egy, az alföldi megyékben élő és dolgozó egész telkes (24 hold szántó, legelő) jobbágynak. A „zselléresedés" ezen formája nem jelentett elszegényedést, csupán jogi kategóriaként működött. A saját szőlővel nem rendelkezők is megéltek a földesúri, majorsági szőlők bérmunkájából, vagy részes műveléséből. A szakértelmet igénylő szőlőmunka, a kapálás napszáma Gyöngyösön az országos érték kétszerese volt már 1830 körül is, és ez még növekedett a szőlőművelés kiteljesedésével. 2 2 A hozzáértő kapásokra olyan nagy szüksége volt a szőlőbirtokosoknak, hogy szigorú rendelkezések tiltották, hogy a szőlősgazdák ne csábítsák a munkaerőt magukhoz. Elítélték, s mégis korán gyakorlattá vált, hogy maga a mezőváros is a napszámosoknak a munka végeztével egy-egy icce bort adtak a béren felül. Ilyen kedvezmény elképzelhetetlen volt a szigorúbb feltételekkel foglalkoztatott alföldi, vagy dunántúli uradalmakban a napszámosok számára. 2 3 Gyöngyös városa országosan is a legnagyobb nemesi közösségek közé tartozott a közel 20%-ot elérő nemességgel. 1841 -ben 2152 nemes élt a mátraalji mezővárosban. Tokajban 1689-ben arányuk 15,7% volt, Bodrogkeresztúron pedig 71,4% (!). Közülük a legtehetősebbek a birtokos nemesek voltak. Náluk szegényebbek voltak a kurialistának vagy prédialistának nevezettek, akik saját szabad telkükön gazdálkodtak. Azok a nemesek, akik paraszt telkeken gazdálkodtak, kénytelenek voltak járadékokat is fizetni. A nemesi tulajdon gyorsan aprózódott az örökösödés miatt. Az elszegényedett nemesek között voltak, akik napszámosként dolgoztak. Ismeretes olyan gyöngyösi levéltári adat a 19. század elejéről, amelyben Deli József és öregebb Böjtös József nemesek létére koldultak is a városban! 2 4 A kurialisták mellett feltétlenül meg kell említeni azokat az armalista nemeseket, akik jobbágytelken éltek, annak használatáért taxát fizettek (pénzben vagy borban), és ezért többnyire taxás, taksás nemeseknek nevezték őket. Az általános városképet is befolyásolták a tehetős nemesek, mint ezt a kor tudós statisztikusa, Fényes Elek is leírta 185 I -ben: „Ezen várost nagyon ékesítik az itt lakó, nagy birtokos, számos uraságok csinos lakóházai." 2 5 A városban több, főleg arisztokrata család volt birtokos, így a Rákócziak, Koháryak, Forgátsok és Nyáriak a birtokosok a 18. század elején. Később a Grassalkovits, illetve a herceg Esterházy család, az Orczy, Haller és a Brudern családok szereztek birtokokat. 2 6 Gyöngyösre jellemző, hogy határa szűkössége és természeti adottságai miatt háttérbe szorult a szántóföldi gazdálkodás és az állattartás. A gyöngyösiek a kevés szántót kertszerűen művelték, az állattartást a kocsis- fuvaros réteg lótenyésztése jelentette a gyakorlatban. A szántóművelés alkalomszerű, kiegészítő jellegű tevékenység volt. Az egyes földesurak saját kezelésű földjeit vállalkozók vették bérbe, a vállalkozók társulását nevezték „Cimboráknak" az 1800-as években Gyöngyösön. A vetésterület nagyságát nem holdakkal, hanem a belé vethető gabonamennyiség pozsonyi mérőben megadott számával határozták meg. A mezőváros gazdasági fejlődését nagyban elősegítette jó földrajzi fekvése. 2 7 Mivel a város az Alföld felől Bécs felé irányuló átmenő forgalom egyik útvonalába esik, valamint a sík- és hegyvidék közötti árucserében is jelentős szerepe volt, már Mátyás királytól vásárkiváltságot kapott. Vásárprivilégiumait a török idők alatt is megőrizte. Ezeket 1715-ben III. Károly megerősítette. Még az 1923as vásárjegyzék szerint is az egykor szokásos időkben tartották a négy országos vásárt, mégpedig február 2-3, május 25-26, augusztus 24-25 és november 19-20-án. Ezek közül az augusztusi vásár volt a kézművesek számára a legjelentősebb, mely a Szent Bertalan templom búcsújához is kapcsolódott. 2 8 Gyöngyös azon felföldi mezővárosok közé tartozott,.melyeknek ruházati, asztalos és kerámia ipara színes - esetenként parasztos - áruival távolabbi alföldi körzeteket is ellátott. A gyöngyösi fazekasok a közeli pásztói fazekas központéhoz nagyon hasonló edényeket készítettek. A kerámia stílusa az Alföld, a Közép-Tiszántúl felé mutat történeti kapcsolatot. 20. Vö. BENDA Gyula 2008. 48. 21. KECSKÉS Péter 1984. 401. 22. Vö. KECSKÉS Péter 1984. 403. 23. KEMECSI Lajos 2009d 71-72. 24. KEMECSI Lajos 2009d 69. 25. Idézi KEMECSI Lajos 2009d 69. 26. KEMECSI Lajos 2009d 69. 27. BÁRYNÉ GÁL Edit 1988. 10. 28. FLÓRIÁN Mária 1984. 386-387. 148
