Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

KEMECSI LAJOS: Gyöngyösi hagyatékleltárak elemzésének tapasztalatai

rosban. Azonban a görög kereskedőket az egyre gyarapodó zsidó konkurencia kiszorította a piacról. Ezt igazolja, hogy 1848-ban Gyöngyösön már csak négy család élt az összeírás szerint. A 19. század végére a görögök teljesen kiszorulnak a kereskedelemből és hiteléletből, gazdasági pozícióikat a zsidók foglalják el.

1

6 A zsidó házaló kereskedők a 18. század második felétől bukkannak fel a mezővárosban. A gyöngyösi elöljáróság - látva „a zsidóság naponként való el szaporodását" 1797-ben úgy rendelkezett, hogy írják össze őket és élükre egy elöljárót nevezzenek ki. Az egyre gyarapodó számú „jövevény zsidók" ellen a „kebelbéli", már a városban élő zsidók is felléptek. Úgy védekeztek „az alattomos utakon betsúszók" ellen, hogy a letelepedni kívánóktól 5 ezüst forint taksát követeltek. A zsidók aránya a lakosság között az 1825-ös 2,5%-ról (308 fő) 1855-re elérte a 7%-ot (1085 fő). A gyöngyösi zsidók 70%-a kereskedő és 10%-a iparos volt. A zsidók a városi vásárokon nem fizettek helypénzt, de ideiglenes deszkabódéikat lebontatta a tanács. A zsidók Gyöngyösön 1724-ben építették az első zsinagógát, és 1839-ben elemi iskolát is nyitottak a városban. A népesség természetes gyarapodását elősegítették a helyi házasodási szokások, hiszen már korán férjhez mentek a leányok, mint erről BEL Mátyás korabeli (1730-35 között készült) leírása is megemlékezik. „Szép hajadon leányt tizenöt éven felül ritkán látni, amelyik leány szeretnivaló már tizenkét éves korában is elviszik. Amelyik lány tizenhat éves koráig nem megy férjhez, azt legényhez nem való vénlánynak tartják."

1

7 A lakosság gyarapodása még erősebben folytatódott az 1800-as években. Míg 1806-ban 9856 fő, addig 1855ben 16235 (!) lakos szerepel az összeírásokban. Igaz, hogy ebben már szerepel az Esterházy Móric herceg által szervezett telepítés is, de az elsődleges ebben a korszakban a természetes szaporulat - az anyakönyvek adatait elemezve.

1

8 Az iparosok lélekszámát az 1828-as öszszeírásból ismerjük, mely szerint 538 fő volt kézműves, a számuk 1857-re már jelentősen megnőtt: 821 mester, 352 segéd, 250 inas mellett 151 kontár foglalkozott Gyöngyösön iparral.

1

9 A falvak, mezővárosok társadalmával foglalkozó irodalomra jellemző, hogy a források által használt csoportokat 16. KEMECSI Lajos 2009d 99-100. 17. KEMECSI Lajos 2009d 101-103. 18. KEMECSI Lajos 2009d 68. 19. LÖFFLER Erzsébet 1984. 307. 147