Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban
A tanulmány bemutatja a zománcozott lemezedények gyártásával foglalkozó gyárakat keletkezésük sorrendjében, 4 9 valamint felsorolja a többi edénytípus gyártóit is: I. Nyers- és öntöttvas edények előállítása és forgalomba hozatala (vasgyárak és egy önálló öntőműhely): 5 0 Dolha-rókamezői vasgyár és ásó-kapahámor rt. dolhai kohója, Lántzky Sándor vasgyára Szentkeresztbánya Nadrági vasipari társaság nadrági gyára, 4. Szabadalmazott Osztrák-Magyar Államvasút Társaság aninai gyára, 5. Kaláni bánya és kohóegylet ruszkiczai vasöntvény gyára. II. Zománczozott öntöttvas edények: 1. Szabadalmazott Osztrák-Magyar Államvasút Társaság aninai gyára 2. Vas és zománczozó gyárak Bartelmus és társa rt. kisgarami gyára III. Bográcsok, serpenyők: Plander Gyula és társai, előbb Plander Mihály merényi hámora („Serpenyők előállításával ma már csak Plander Gyula és társai serpenyőhámora foglalkozik Szepesmerényben". Noha lemezárucikkek, az előállítás módja következtében a kovácsolt áruk csoportjába sorolja - az edények kovácsolt lemezből készültek kovácsolt lábakkal és nyéllel) IV Fehérpléh, ónozott, czinkezett pléhedények A gyártók felsorolásával. 5 1 Fogyasztás Az edényválasztás alakulásához fontos adat, hogy 1898-hoz mérve 1906-ban 2,9-szer több zománcos lemezedényt adtak el az országban, majdnem 7,5 millió korona értékben és több mint 51 000 q súlyban. A zománcos öntöttvas edényekből összesen majdnem 1,5 millió korona értékű fogyott, ez közel 32 000 q volt súlyban, és ennek súlyban 43%-át (korona értékben 5 I %-át) termelték itthon. A teljes hazai edénytermelés megoszlása a következő volt: zománcos pléhedény 71,5% ónozott, cinkezett és fehérlemez edény 9,29% lemezeit nikkel és vörösréz edény 0,55 % játékedények 0,04% serpenyők 0,66% öntött vasedény nyersen 3,66% öntött vasedény zománcozva 14,15% Behozatal, kivitel 1909 Az elemző a feldolgozás elkészülte során használni tudott a kötetben közölt statisztikát követő adatokat, az 1909. évvel bezárólag. Megállapítja, hogy a vasedények behozatala nő, a kivitel csökken. 1909-ben a behozott áru: 57%-a zománcos pléhedény, 26%-a zománcos öntöttvas edény. Nyers öntöttvas edényekből délvidéki vasművek exportálnak bográcsot és máléfedőt Romániába és keveset Galíciába, a kivitel 1720 q, a behozatal Ausztriából 487 q. Zománcos öntöttvas edényből a behozatal 19 070 q, ez Ausztriából, illetve fele részben cseh gyárakból származott (Pilsen, Prága, Dobrisch, Bécs, Grácz, Cilii). Ugyanebből a kivitel 3 432 q volt, főleg a Balkánra, Romániába, Galíciába és Bukovinába. A két statisztika adatai azt mutatják, hogy 1898-ban sokkal nagyobb arányú volt a termelés egészén belül a zománcos öntöttvas edények gyártása, 1906-ban ez már teljesen megfordult, ekkorra az összes mennyiség jelentősen megnőtt, egyre több lemezedényt gyártottak, de a teljes termelésen belül az öntöttvas edényeket a korábbinál nem sokkal nagyobb mértékben gyártották. A külföldről behozott árukkal együtt a lemezedény fogyasztás majdnem háromszorosára nőtt, az öntöttvas edények fogyasztása nem változott ilyen jelentősen. Az edények színe Az edények kormeghatározásában fontos a gyártásban használt színek ismerete. A korai időszakban Európában a különböző zománcedények bevonataként fehér festéket használtak, mivel utánozni akarták a drága porcelán eszközöket, főként a fürdőszobai mosdótálak, kannák esetében. A későbbiekben, a technika fejlődésével, tökéletesedésével a gyárakban egyre több színt használtak. A fehér szín korai megjelenését magyar környezetben, főzőedény esetében a Vasárnapi Újság 1854-ben megjelent, már említett hirdetése bizonyítja, melyben „főzőedény fehér zományú" szerepel. Erre utal a Pallas Lexikon már szintén említett Vasedény címszava is, amely ugyancsak fehér színű, csak az edény belsejében lévő zománcot említ. Az 1898-as Vas- és fémipari statisztika az időszak gyárainak zománcanyag készítéshez használt nyersanyagait is ismerteti. Ezek közül a szín kialakítását a következő anyagok határozhatták meg: 5 2 ónoxid 233 q fehér, kobaltoxid 16 q kék, barnakő 0,6 q barna, cinkoxid 5 q fehér, mennige (minium) 3 q vörös, és smalte 2 q kék. A további felhasznált anyagok üvegképzésre (kvarc, bórax, ólom-oxid) és a tapadás elősegítésére (kobaltoxid, nikkeloxid) szolgáltak. 49. I. Első magyar bádog- és vasedényzománczozó gyár Sternlicht S. és társai Losonczon, alapítás éve 1883. 2. Vas és zománczozó gyárak Bartelmus és társa rt. kisgarami gyára, alapította a kincstár 1884-ben. Jelenlegi tulajdonosa félmillió K.ért vette meg 1901 -ben. (1901 -tői tehát Bartelmus) 3. Losonczi magyar bádog-és vasedényzománczozó gyár Rakottyai György és társai czég, alapítás éve 1892. Kezdetben a sajtolt edényeket Scholtz C. A. matheóczi gyárából szerezte be, azonban az így beszerzett félkészáru a konjunktúra hanyatlásával kedvezőtlen lett, így 1902-ben saját edénysajtoló műhelyt rendezett be, és ekkor kiléptek a cégből a félkészárut szállító társak. Füstcsöveket és cinkezett háztartási eszközöket 1908 óta készítenek. 4. Scholtz C. A. ónozó és zománczozó művek matheóczi telepe. Alapítás éve 1845, zománczozni 1902 után kezdett. 5. Vesta kaptacsoló és zománczozó művek rt., azelőtt Westen P betéti társ. Pozsony-ligetfalui gyára, alapítás éve 1899. 6. Budafoki zománczozott edénysajtoló és fémárugyár Herz Adolf 1905. 7. Füleki zománczedény és fémáru gyár Barok-Mészáros és társai füleki gyára 1907. 50. Dolha (Máramarosban), Szentkeresztbánya (Udvarhely), Nadrág, Anina és Kalán-Ruszkica (Krassó-Szörény). 51. IV Fehérpléh, ónozott, czinkezett pléhedények, 10 gyár: Bachmann S. Ottó Bp., Demjén Ignácz Bp., Fuchs és Schlichter Bp., Szomolnok, Magyar fémlemezipar rt. Bp., Spindler Adolf Bp., Alfa separator gyár rt. Bp., Hazai fémlemez- bádogipar és konzervgyár rt. Bp., Boross testvérek Bp., Gold Tivadar és társa Bp., Bogdáj és társa Bp., Piffl Károly Temesvár. 52. Az anyagok mögött a felhasznált mennyiség métermázsában és az anyag által elért szín szerepel. 136
