Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban
de emberöltőkig eltartó kovácsolt vasfazekakat és serpenyőket még mindig igen kedvelik." Zománcos vasedények: öntöttvas és lemezedények Az 1898. évi adatok feldolgozója a vasedények zománcozása, mint idehaza növekvő jelentőségű technológia üzemeire összpontosítja a figyelmet. Felidézi a megelőző évtized eredményeit is. Kisgaram állami vasgyárának kitüntetett szerepe volt a vasedénygyártás hazai történetében.. 4 6 „Magyarországon a zománczozott [öntöttjvasedények gyártásának meghonosítása id. Kerpely Antal nyug. miniszteri tanácsos érdeme volt, a ki, mint a m. kir. vasművek igazgatója, 1884-ben a kisgarami (rhonitzi) vasöntőműhelyt nagyszabású edénygyárral és zománczoló művel kapcsolta össze. Az edénygyárban egészen új iparágat, a sajtolt lemezedények gyártását is meghonosították." 4 7 A zománcozás terjedésének érzékeltetéséhez az 1890. évi népszámlálás anyagából kiemelve olvassuk, hogy abban az évben egyedül Kisgaram foglalkozott zománcolt vasedények gyártásával, ahol ez fő üzemág volt, és 75 főt foglalkoztattak. 1898-ban viszont már két helyen folyt gyártás, együtt mindösszesen 522 személyt foglalkoztatottak már. A második gyár zománcozott öntöttvas edényeket készített, melléküzemágként működött az Osztrák-Magyar Állami Vasúttársaság Anina vasgyártelepén a Bánságban, Krassó-Szörény vármegyében. Zománcozott öntöttvas edényt gyártott tehát Anina, zománcozott öntöttvas és zománcozott lemezedényt egyaránt Kisgaram, továbbá zománcoztak lemezedényt 1898-ban Losoncon két gyárban (Rakottyai György és társai, Sternlicht S. és társai). A négy zománcozó gyár mindösszesen 5000 darab terméket készített (köztük nemcsak edény, hanem egyéb zománcolt áru is szerepelt), összesen 2 314 134 K értékben. Ebből itthon értékesített termék a Rakottyai cég esetében 70%, Sternlicht cég 40%, Kisgaram 84%, Anina 100%. Az 1889-1898 évtizedből a kötet Kisgaram termelését részletezi tovább. Darabszámra 1898-ban öntöttvas zománcozott edényből készítették a legtöbbet, ez összes termékük 63,55%-a volt. Az évtized folyamán zománcos öntöttvas edényből súlyban kifejezve a legalacsonyabb éves érték 6500 q (1890), a legmagasabb 10 080 q (1892) volt, termelésük általában 9000 q körül járt, 1898-ban 9329 q. Súlyban ennek a tizede körül mozgott a könnyebb és kevesebb zománcos lemezedényük, ahol a legalacsonyabb érték 774 q (1895), a legmagasabb pedig 1272 q volt (1889). Külkereskedelem 1898 Az ország behozatala különféle vasedényekben a külkereskedelmi statisztika szerint igen tetemes volt, a teljes szükségletnek csak 35%-át fedezték a hazai gyárak. A behozatalban fő szerepe volt Ausztriának, ahonnan 40 899 q-t hoztak be 1898-ban. Az osztrák gyárak túltermeléssel küzdöttek, gyártmányaikkal elárasztották a piacot, velük versenyezni nem lehetett. 1898-ban az öntött zománcos edények behozatali többlete 20 21 7 q volt, zománcos lemezedényből ugyanakkor 12 493 q. A zománcgyártás legfontosabb nyersanyagait külföldről, Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Svédországból hozták be. A hazai gyárak vagy nem kínáltak megfelelő minőséget, vagy pedig nem foglalkozott senki a gyártással. Termelés, fogyasztás, áruforgalom 1906 Az 1906. évre vonatkozó vasipari statisztika 4 8 a hazai vasedénygyártás gyors fejlődéséről számolt be, nyomasztó vámbelföldi (a Monarchia határain belüli) verseny ellenére. Az elemző magyarázatul kiemelte, hogy egyrészt rendkívül erőteljesen megnőtt a zománcozott edények hazai kereslete, másrészt gyáraink a nemzetközi piacon is tért hódítottak. 1906-ban a zománcozott edények kivitele 27 országba irányult: 47% Ausztriába, 23% Oroszországba, 7% Törökországba, 5% a Balkánra. A nagymértékű behozatali többletet, ami az első termelési statisztika idején (1898) mutatkozott, az Ausztriára és Magyarországra kiterjedő termelési kartell következményének tekintette az elemző, amibe akkor két magán zománcgyárunk tartozott (a két losonci gyár, melyek lemezedényt zománcoztak). Termékek Az 1906. évből öt termékcsoport bemutatása következik, az öt kategória jelzi a kínálat szélesedését és az elérhető edénytípusok választékát egyaránt: 1. Nyers öntöttvas edények 2. Zománcozott öntöttvas edények 3. Kovácsolással vagy sajtolással előállított feketepléh-edények (üstök, bográcsok) 4. Zománcozott pléhedények 5. Fehérbádogból készült, vagy pedig ónozott, illetőleg cinkezett edények Az első három edénycsoportot ugyanazok a cégek gyártották, mint 1898-ban, a negyedik jelentékenyen gyarapodott. Zománcozott pléhedényeket 1898-ban csak három cég (Kisgaram és a két losonci üzem) gyártott, 1906ban már hat ilyen üzem volt, 1907-ben nyílt a hetedik. A gyárak közül négy magántulajdonban volt, kettő részvénytársaságként működött. Mindegyik vasút mellett feküdt, a kisgaramit iparvasút kötötte össze a nagy vasúttal. Fő üzemágként összesen hat gyár foglalkozott vasedény gyártással, ebből öt csak zománcozott pléhedényeket, egy zománcozott öntöttvas edényeket is készített. 46. Kisgaram (Zólyom vm. Breznóbányai járás). „Kisgaram vasgyára az egyik legrégibb hazánkban, már a XVIII. század végén itt a vasgyártás nagy lendületet vett. 1848-ban a magyar kormány a fegyvergyártást rendezte be, 1854-ben itt és Zólyombreznón a síngyártást kezdték meg, 1881 óta itt kizárólag vasöntéssel foglalkoznak.; RÉVAY Mór János 1914. 683. 47. SZTERÉNYI József 1901. 154. 48. EDVI Illés Aladár 191 I. 135
