Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS KITTI: Kovácsolt és öntöttvas edények a háztartásban
w ím I. kép. Hámorban kovácsolt lábas serpenyő (Itsz.: 75.19.41.) a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményéből (DEIM Péter felvétele) körben, lábas és lapos fenekűeket egyaránt a nyílt tűzön, padkán való főzéshez. 1 6 A lábas edények a padkák eltűnésével nagyrészt kiszorultak a használatból, leginkább szabadtéri főzésnél, szőlőhegyeken, külső munkáknál maradtak meg. Az öntöttvas edények nagyobb arányú elterjedése a takaréktűzhelyek, elsősorban a rakott tűzhelyek használatával párhuzamosan vált általánossá. A zománcos lemezedények megjelenését az emlékezők általában a két világháború közötti időszakra teszik, jelezve, hogy ekkorra már teljes mértékben kiszorították a cserépedényeket (a zománcos edény elnevezés a legtöbbször lemezedényre utal a leírásokban). Főként az 1900 és 1940 közötti évekre vonatkozó, széles földrajzi területet felölelő anyag jelent meg a Néprajzi Közlemények XX. számában, amely a Táplálkozás, konyha, kamra, cserépedények című kérdőívre érkezett válaszokat tartalmazza. A gyűjtemény alapján az rajzolódik ki, hogy a cserép főzőedények 1900 körül kezdtek kimenni a divatból, okként azt megjelölve, hogy a rakott tűzhelyen való főzésre nem voltak alkalmasak. A nem főzésre szolgáló cserépedények az 1940-es évekig kedveltek maradtak. 1 7 A fazekas mesterség hanyatló ágát KRESZ Mária tanulmánya érzékletesen 1 8 mutatja be. A 19. század folyamán a fazekasmesterség csúcspontra jutott, mind a fazekasok számát, mind a termelés mennyiségét tekintve. A századvégtől azonban országos válságba került a fazekasipar, ami elsősorban a gyáripar termékeivel, a zománcos konyhaedény és a keménycserép terjedésével magyarázható. A fazekasok száma országszerte lefelé tartott, 1890-ben 7094, 1900-ban 6450, 1910-ben 5587 fazekas dolgozott, 1955-ben csupán I 12 fő űzte ezt a mesterséget. Több nagy múltú fazekas főzőedényközpont az első világháborúig látta el vásárkörzetét. A szabad tűzhelyen főzés legfontosabb edénye, a vászonfazék helyett a takaréktűzhelyen használt lapos fenekű cserépfazék már az első világháború előtt országszerte terjedt. GYÖRFFY István 2. kép. Főzés háromlábú kovácsolt lábasban a kaminban (Mezőkövesd, 193 I. Néprajzi Múzeum, F 63944, ÉBNER Sándor felvétele) 1909-es nagykunsági és tiszavidéki gyűjtőútjáról szóló jelentésében arról számol be, hogy a hagyományos mesterségek közül a fazekasság maradt meg még a leginkább, de újabban nagy konkurenciát jelent a zománcos vasedény. 1 9 Visszatekintésekben gyakran felbukkan az a magyarázó vélekedés, hogy a takaréktűzhely használata egyenesen kizárta volna a cserép főzőedényt, mivel az elrepedne a vaslapon. Ennek ellenkezőjét látni Moldvában jelenkori gyakorlatban. 2 0 Edénytípusok készítési módjuk szerint Ebben az írásban a vasedények kivitelük szerint három típusával, a kovácsolt vasedények, az öntöttvas edény és a gyári zománcos lemezedények csoportjával foglalkozom. Kovácsolt edények A kovácsolt edényekről érhető el a legkevesebb információ, készítésük történetére és külsejükre vonatkozóan egyaránt. A készítés módja szerint háromfélék lehetnek: cigánykovács munka, hámorban készült, és gyári edény. A legtöbb kovácsolt edény a lábas serpenyő edény16. Például VARGA Gyula 1993. 30.; SCHWALM Edit 1975. 92.; BALÁZS György 2001.323.; SZABÓ Sarolta 1997. 63. 17. FORRAI Ibolya-SZOLNOKY Lajos é. n. 18. KRESZ Mária 1960. 374-375. 19. SZILÁGYI Miklós 1984. 594. 20. A tűzálló fazekat készítő fazekas áruja azért keresett, mert kedvezőbb az ára, mint a bolti zománcos edényeké. NYISZTOR Tinka közlése és bemutatója kollégiumi villanytűzhelyen, Budapesten. 128
