Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
GAZDA KLÁRA: Egy háromszéki földbirtokos család és kapcsolatrendszere
mét elvették a javait, és őt magát hatszor hurcolták el, 97 és börtönözték be úgy, hogy a családja semmit sem tudott róla. A feleségét is többször letartóztatták, csak a kiskorú gyermekei mentették meg a börtöntől. Viszont nem gyakorolhatta többé tanítói hivatását, leányai nem tanulhattak, egész életpályájuk zátonyra futott. Kiszabadulásakor lehallgató készüléket szereltek be a házba. 9 8 A koldusbotra juttatott család tagjai szakképesítetlen munkával teremtették elő kenyerüket. Bereczky Lajos halálát követően mindhármuknál, anyánál és két lányánál, szívbajt diagnosztizáltak. Ekkor az asszony ezt írta testvérének: „Itt mindjárt az se lesz, aki egyék, s aki éljen". 9 9 Sanyarú sors jutott a birtokos rokonaiknak is. Például Bereczky Lajos egyik első unokatestvérét, Benke Lászlót egy este fekete autó vitte el: Tulceára deportálták, ahonnan élve nem jöhetett haza. Egy másik unokatestvérének, Háromszék vármegye főépítésze özvegyének sepsiszentgyörgyi palotaszerű házát és majorját 1949-ben államosították, őt magát egy tapaszos ablak és villany nélküli szobába toloncolták. Kedvtelések emlékezete Mivel a család meghurcoltatása és státuszának erőszakos visszájára fordítása B. E.-nek már a kora gyermekéveiben elkezdődött, a tradicionális baráti és hivatali kapcsolatok megélésében csak kevés része volt. Emlékszik édesapja testi-lelki jó barátjára, a Bikfalván élő Pál Lajosra, 10 0 és feleségére, akit, az ottani rokonokhoz menve, majdnem minden héten meglátogattak. „Medve bácsiéknak" ahogy ők, mint gyermekek nevezték, zöld abaposztóra kikészített medvebőrrel és kitömött madarakkal berendezett gyönyörű ebédlőjük volt, ahol nagyszámú vendéget fogadtak. A háromszéki főispántól és alispántól kezdve különféle foglalkozású, híres vadászok vacsoráztak itt, hogy hajnalban, kopóik kíséretében egy-két hétre felmenjenek a havasokba medve- és őz hajtóvadászatra. Az asszony is velük tartott, és a táborhelyen friss, paráI 7. kép. Vadászok. Bereczky Gábor festménye zson sütött fánkkal várta a férfinépet. A legszenvedélyesebb vadászok, mint Szentkereszty Béla, szívesen vállalták a süket fajd lesből való lelövésével járó fáradságot. A Rétyi Nyírben a szalonkára- és vadrucára vadásztak. 10 1 E közös vadászatokat felváltva, kinek-kinek a fizetett vadászterületén szervezték meg. Bereczky Lajos e kedvtelésének tárgyi emlékei az egyik szobájában sorakozó őzés szarvasagancs trófeák, melyek egy része barátaitól származik, valamint a testvére, Gábor egyik festménye, mely téli vadászati jelenetet örökít meg (I 7. kép). B. E. csak halványan emlékszik a Lajos napok verőmalacvacsoráin résztvevő vendégseregre, az egyik birtokos család nagyünnepi ebédmeghívásaira, aki abban bízva, hogy „ha kanállal eszi meg a vagyonát, akkor is marad bőségesen," melyet gyakorta elfogadtak. Az asszonyoknak is a baráti és rokoni körben való vendégeskedés volt a fő szórakozásuk. A rokonságot harmad-negyedfokig számon tartották. Sűrűn látogatták, mindenféle jeles családi eseményre meghívták egymást, 10 2 megosztották bőségben levő javaikat, heteken át nyújtottak segítséget az éppen rászoruló rokonaiknak. Keresztszülőséget, 10 3 násznagyságot 10 4 vállaltak, keresztgyermekeiket drága ajándé97. „Emlékszem, mikor hazajöttünk, olyan jó meleg volt a szobában, s meg volt főve a tea, s mikor megérkeztünk a kapuba, kijött apuka, s olyan kedvesen levett az ölébe a szekérről, s összevissza csókolt, s aztán bejöttünk, s akkor elmondta, hogy le van tartóztatva, s reggel viszik. Na, s akkor elvitték, és hét hónapig arról senki se tudott semmit, él, hal, vagy hol van. Szentgyörgyön volt bezárva hét hónapig. S nem adtak hírt. S akkor én, mint gyermek, rettenetes érzés volt bennem, mert mindig azt gondoltam, hogy apuka meghalt. Ezt még úgy szavakban sem mertem kiejteni, csak olyan rettenetes iszonyatot éreztem, mindig azt hittem, hogy apuka meghalt. S akkor hét hónap után egyszer anyuka kapott egy értesítést, hogy a szentgyörgyi börtönnél jelentkezzen. S aztán azt gondoltuk, hogy apukával fogunk ott találkozni. S anyuka azt mondta, hát akkor menj el. S én odamentem a börtönkapuhoz, azon volt egy kis ablakocska, s az őr kinyitotta, s azt mondta, várjak egy kicsit. S akkor hozta apukának a bakancsát. Egy kicsi ezüstkanál volt, amit vitt magával, mert már akkor gyógyszereket szedett, hozta az ezüstkanalat, és hozta a jegygyűrűt. Hát egyébre nem gondolhattam, csak arra, hogy meghalt. Én iszonyatos sírógörcsöt kaptam, hogy alig tudtak onnan engem eltuszkolni. Könyörögtem, kérdtem, hogy »Meghalt? El?« , és semmit nem mondtak. Nincs szó, amivel el lehetne mondani a módszereiket." „S akkor egyszer megérkezett apuka. Annyira idegen volt nekem, hogy valósággal féltem, ő is csak bezárt ajtóval mesélt, s suttogva, mert akkor azt mondta anyukának, hogy »Minden szavunkat lehallgatják. Halkan! Mindenki hallja!« S képzeld el, halála után apukának megkaptuk a drótot, ami be volt vezetve. De anyuka kijött a sodrából, s azt mondta, »Apátok tiszta bolond, képzeljétek el, azt mondja, hogy a világ minden részéről hallják, amit mi mondunk, ebben a lakásban beszélünk. Ez a rögeszméje«. S azt mondja, »nem tudom megértetni vele, hogy nem igaz.« Tiszta igaz volt, rájöttünk." Simon Ilona levele Simon Dezsőhöz. 1971. február I I. Kézirat, a család tulajdonában. Pál Lajos is a legnagyobb szegénységben halt meg az 1970-es években, így még gyászjelentőt sem tudtak nyomtattatni neki. MÁLIK József-NAGY Elek, ifjú 1899. 212-216. A fentiekben már hivatkoztam néhány esküvői értesítésre. Ezek sorát a szülők generációjából az unokatestvéreiké gyarapítja, nevezetesen a Maksay Ankáé, aki 1926-ban Lisznyón Bedő Károllyal kötött házasságot, valamint a Bálint Sárikáé, aki 1927-ben Dr. Imreh Miklósnak lett a felesége. A távolabbi rokonságból valók Szilágyi Irma (Deák Endrével 1939, Zágon), Lőrincz Judit (Danis Bélával 1941, Budapest), Gaál Mária (Dr. Kovásznai Ádámmal 1958, Sepsiszentgyörgy), Gaál Gyöngyi (Nagy Bélával, 1963, Brassó), Beczássy Éva (Staub Arnolddal 1969, Brassó), Simon Annamária (Szabó Andrással, Kolozsvár, 1971), illetve Drunek Éva (Kovács Viorel Ernővel, Kézdivásárhely, 1987) való házasságkötési kártyái. Baráti körből származnak a papolci lelkész lányának, Veres Piroskának (Bába Miklóssal, 1939, Papolc/Sepsiszentgyörgy), valamint Bartha Jolán kának (László Gyulával, 1947, Szotyor) kötött esküvője estebédi meghívói. Végül, nem sikerült azonosítanom Rüdiger Klárika és csíkvárdotfalvi Bartalis Kornél kilétét, akik 1925-ben, Komáromban fogadtak egymásnak örök hűséget. Aprónyomtatványok, a család tulajdonában. 103. Például Bereczky Andrásnénak a család baráti körébe tartozó birtokos Szombathy házaspár, B. E. nővérének nagybátyja, Simon István és felesége, őneki nagynénje, Bálint Zsuzsika és férje, Szabó Sándor volt a keresztszülője. 98. 99. 100. 101. 102. I I I
