Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
GAZDA KLÁRA: Egy háromszéki földbirtokos család és kapcsolatrendszere
18. kép. Bereczky András, B. E. nagyapja gyászjelentője, 1917 kokkal (például aranylánc, porcelánkészlet stb.) halmozták el. 10 5 A nehéz időszakban sem szigetelődtek el teljesen: a közeli barátok - egy kereskedő, egy ref. lelkész és B. E. apja - kártyapartikkal szórakoztak. Kapcsolataikat levelezés formájában is ápolták. Ennek emlékét két albumnyi képeslap őrzi. Vendégszeretetüket sokan élvezték és élvezik a mai napig. Társadalmi rétegek a gyászjelentők tükrében A vizsgált 214 gyászjelentő önmagától is sok mindenről beszél, de értelmezni őket, a mellékforrásokat is felhasználva, a kiegyezéstől a második világháborúig terjedő időszak viszonyainak a fényében lehet. A szelektív források, 10 6 a gyűjtés korlátai és a töredékes emlékezet nem teszik lehetővé a finomabb elemzést, de bizonyságul szolgálnak arra, hogy az egymással kapcsolatot tartó emberek, (beleértve, de le is számítva a gyászjelentő-használattal nem jellemezhető gazdasági alkalmazottaikat), egyazon társadalmi kategóriához - esetünkben a társadalmi elit alatt közvetlenül elhelyezkedő, polgárosodó birtokos- és értelmiségi réteghez - tartoztak. Együvé tartozásukat biztosították a kor gazdasági, társadalmi és kulturális keretei, a 19. század utolsó negyedének polgári intézményei, a továbbörökölt házasodási szokásaik, melyek sűrűbb találko19. kép. Özv. Bereczky Andrásné, B. E. nagyanyja gyászjelentője, 1943 zást és együttműködést tettek lehetővé, valamint a személyes döntések - például a két család tagjai közti többszörös házasságkötések, vagy még belsőbb preferenciák. A gyászjelentők csak a halott, a feladók és címzettek kapcsolatát bizonyítják, de nem jelzik annak intenzitását, mélységeit, részleteit. Ez utóbbi kérdésekre csak az élő emlékezet tud(na) fogódzókat nyújtani. A gyászjelentők feladói és címzettjei A szomorú jelentést legtöbbször a család életben maradt rokonai küldték szét, akik gondoskodtak arról, hogy a nyomtatványon a család valamennyi tagja szerepeljen, rokoni minőségének megnevezésével együtt. Néhány esetben valamilyen intézmény nyomtattatta. Nyolc személy elhunytáról a Háromszéki Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága értesítette tagjait „a maga, a Felügyelő Bizottsága és tisztviselői, az összes részvényesek nevében". Péter Mózes és Benedek Zoltán tanároknak a ref. Székely Mikó Kollégium elöljárósága küldte szét a gyászhírét „tanárkara és ifjúsága nevében". Báró Szentkereszthy Béla haláláról pedig az Erdélyi Párt Háromszék Vármegye Tagozata számolt be. A közelmúltban az RMDSZ - szerkesztett hasonlóképpen saját gyászjelentőt a zágoni származású Domokos Gézáról, a Romániai Magyar 104. Simon Gábor felkérő levele bátyjához, Simon Dezsőhöz. 1910. VI. II -én. Kézirat, a család tulajdonában. 105. „Zsuzsika néni volt az én keresztanyám és Szabó Sándor a keresztapám. Mikor kijöttek ide engem megkeresztelni, megvan, egy aranyláncot hozott nekem Szabó Sándor, fél éves voltam, mikor kereszteltek, s a nyakamba tette. És azon egy arany medál volt egy S betűvel. Zománcozott S betű volt benne, ami Sándort jelentette. S mikor a nyakamba akasztotta, azt mondta apukának, hogy »ez a gyermek soha az életben nem fog hiányt látni.« S amikor apuka ezt nekem elmesélte, akkor azt mondtam: »s ez a gyermek soha az életben semmit sem látott, csak hiányt«." 12
