Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Batári Zsuzsanna: A nyári konyhák – Kérdések a nyári konyhák kutatásával kapcsolatban

25. kép. Húsfüstölés nyári konyha kéményében Faddon (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Fotótára, leltári szám: 70188) Társadalmi élet A nyári konyhákat főként a nukleáris család tagjai használták/használják étkezés és ételkészítés céljából. A szűkebb család tagjain kívül közelebbi rokonok ehetnek itt, persze csak akkor, ha nincsenek sokan, és nem ünnepi az alkalom. A nyári konyhákban szívesen leültetik a szomszédokat egy kis beszélgetésre - de a fontosabb vendégeket már nem itt fogadják, hanem a lakóépület szobájában vagy a konyhában. Itt érdemes kitérni arra, hogy néprajzkutatóként jelen sorok szerzőjét nagyon sokszor a nyári konyhába vezették be először, majd csak később, második, harmadik alkalommal a lakóház konyhájába. A jelentősebb családi események, ünnepségek nem itt zajlanak, így nem itt ünneplik meg a karácsonyt, húsvétot, a születésnapokat, keresztelőket, nem itt tartják a halotti torokat. Egyes esetekben viszont más társas szokások dokumentálhatók nyári konyhában: mint például a rózsafüzéres társaság közös imádkozási alkalmai. A fenti adatok a nyári konyhák történetének egyes szegmenseire utalnak. A cikk további részében a nyári konyhák és sütőházak jelenéről lesz szó, mivel ezek az építmények napjainkig megtalálhatók: kérdés, hogy milyen számban, milyen funkcióval és miért. 26. kép. Katlan Magyarzsákodon (BATÁRI Zsuzsanna felvétele, 2005) Modernizációs törekvések - változás az alaprajzban és a használatban Bár a nyári konyhák száma csökken, többségüket még mindig használják, ezért bizonyos korszerűsítésekre lett szükség, hogy az épületek korunk igényeinek eleget tegyenek - vagy azért használják őket, mert modernek/modernizálhatok, esetleg a gazdasági szükségszerűség vezet a megőrzésükhöz? Még mindig sokakban él az igény, hogy a lakóteret megkíméljék - több faluban dokumentálhatók még a tisztaszobák, és bár a reprezentatív bútordarab már nem a 19. századi, asztalosok által készített festett ágy és láda, hanem a variálható elemekből összeállított szobabútor az 1960— 1970-es évekből, a tulajdonosok viszonyulása ezekhez a terekhez és tárgyakhoz a régi. A nyári konyhák túlélésének vizsgálatakor figyelembe kell venni azokat az ételeket, amelyeket az épület tüzelőberendezésén/ben elkészíthetnek. Amennyiben van kemence, van lehetőség a kenyérsütésre (főleg Erdély területén), füstölő vagy szabadkémény megléte esetén a húsfüstölésre (25. kép), vagy a kemence melletti katlanban pálinkafőzésre. (Természetesen mobil üstházak és üstlábak is megtalálhatók a háztartásokban.) (26. kép). A nyári konyhákban végezhető tartósítás napjainkban is jellemző: a lekvár- és paradicsomfőzés még mindig szo15