Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Bálint János: Egy bükkaranyosi lakóház bontása

7. kép. Szobai és konyhai tüzelőberendezések, bontás előtt moknál is. A tetőtérben látható két földbe ásott ágasfán kívül a konyha és a kamra válaszfalának közepén egy alátámasztó oszlop foglal helyet. A 10,5 m hosszú élszelemen jelenlegi állapotában akár a hátsó tetőrész kontyolására is utalhat. A gerendát nézve megállapítható, hogy az utca felőli vastagabb végét, tehát a farönk döntését csak fejszével (ún. hokkolással) végezték, míg a másik végét lefűrészelték. A hozzáépített istállóval végzett átalakítás a lakóház ezen végén teljesen nyilvánvaló. A kontyolás megléte mellett szólnak az alábbi tények: - A gerincszelemen hátul pontosan annyival rövidebb az épületnél, amennyi a kontyoláshoz szükséges, csak tengelye körül l80°-al elforgatták. Ezt csak akkor lehet véghez vinni, ha a szelement tehermentesítik, azaz a fedést, a szarufákat leszedik, tehát tetőt cserélnek. - Az utolsó szarupár nem ül az élszelemenre, bizonyosan utólagos beépítés, ugyanis a szelemen nem ér el idáig. - A hátsó fal külsejénél hiányzik az ágasfa. - A szarufák összetartó döntési iránya. A padlástér tapasztásának vastagsági változásai, valamint a kamra felőli épületrész esetleges megsüllyedése a bontás során deríthető fel. A keresztmetszet értelmezésekor elsőre a széles ereszek tűnnek fel, melyek nélkülözhetetlenek a vízre érzékeny (föld, patics, vályog tégla, borona) falazatú épületeknél. A több mint egy méter széles ereszeket a külső falsíkon 45 cm-t konzolosan túlnyújtott födém gerendákra fektetett talp szelemenek biztosítják. A padlószint a konyhában csak 10 cm-rel magasabb a külső terepnél, pedig az optimális 25-30 cm lenne (épület süllyedése?). Egyértelműen ábrázolt a faág „lécezésen" történt zsúpfedés megléte. A kémény szerkezetére nem ad egyértelmű választ, csak sejtetni engedi, hogy oszlopvázas, létra szerkezetű, függőleges fonatú, két oldalt tapasztott. A fotó bizonysága alapján takarása bádog borítású deszka tetővel történt. Az egész kémény szerkezet ferdén áll, nekidől a gerinc szelemennek. A kémény súlyát a bejárat felől nagy keresztmetszetű (16x23 cm) gerenda tartja, hátul a falszerkezet koszorú gerendája támasztja alá. A rajzok és a fotók szerint a nyílászárók többsége eredeti lehet. A födémek a konyhában és a kamrában egymás mellé helyezett deszkával borítottak, míg a szobában egymás szélére támaszkodó, ún. „hágatott" födém látható. A részletrajz arányos, formás kemencét ábrázol, mellé épített tűzhellyel, sütővel, melynek utólagosságára vonatkozóan a bontáskor találunk feleletet. A felkészülés második eleme az analógiák áttekintése, szerkezettörténeti elemzés az adattárak anyagainak felhasználásával, a szakirodalom felkutatása, megismerése. A SzNM jelenlegi, bontási anyagként tárolt épületállományában csaknem tucatnyi ágasfás, élszelemenes, illetve paticsfalú építmény található, sajnos, mind későbbi kutatás eredménye. I 976-ban még csak két ágasfás bontott épületünk volt. Legtöbbjük az Alföld és a Közép-Tiszavidék tájegység része, de ilyen típusú lakóházat bontottunk Észak-, Kelet- és Dél-Magyarországon is. A talpas-vázas, azaz talpgerendás és gerendaváz szerkezetű lakóházat patics falas vázkitöltéssel, az Alföld kivételével országunk minden tájegységében találtunk. BALASSA M. Iván megalapozottan állítja: „A Bükk déli lejtőjén Tard és Bükkaranyos az ágasfás szelemenes tető legészakibb előfordulása."

9 9. BALASSA M. Iván 1994. 143. 71