Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Dobosyné Antal Anna: Német ház Magyarországon – Fachwerk épületek a Dél-Dunántúlon
8. kép. Kismányok, Petőfi utca 28., 2008. A 18. század második felében az épületfa felhasználását korlátozó rendeletek hatására 2 2 megszületik a telepesházak második generációja: a szilárd falazat építését előíró pátensek eredményeként gerendarácsot már csak a lakóházak tetőszerkezeténél ácsolnak. Ennek, az előző típusnál jóval nagyobb számú emlékanyaggal dokumentálható csoportnak legkorábbi datált épülete az egykori kisnyárádi 2 3 lakóház, melynek építési idejét bejárati ajtajának szemöldökébe vésett évszám alapján I 757-re tehetjük. Időben követi a ma még álló, Tolna megyei kismányoki 2 4 lakóépület, melynek utcai homlokzatán, a mellszorítóba vésett felirat azt tudatja, hogy MARTIN HESS építtette 1774-ben (7. kép). 9. kép. Apátvarasd, Fő utca 57. rekonstruált rajza 22. Talán legkorábbi az 1725-ös simontornyai építési előírás, mely megszabta, „hogy mindenütt - de főleg az újonnan telepítésre kerülő községekben - a házépítők égetetlen téglából (amit közönségesen mórnak vagy válioghnak hívnak) és kéménnyel ellátva tartoznak hajlékaikat megépíteni". HAJDÚ Lajos 1978. 254. A telepítési szerződések kezdetben szabad épületfa-felhasználásról szólnak, később ez engedélyhez, majd fizetséghez kötött. A folyamatról Id. DOBOSYNÉ Antal Anna 2008. 27-3 I. Majd 1769-től már nincs, aki szabadon kaphat épületfát, ekkor Mária Terézia életbe lépteti az országos erdő-rendtartást, mely előírja, hogy „épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével vághatnak." ZENTAI Tünde 1989. 8. 1772. december 21 -én Mária Terézia uralkodói leiratba foglalja, hogy „az alattvalók az épületek falait, ahol lehet, szilárd vagy legalább nyers anyagokból állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, ajtók, ablakok és más hasonlók készítéséhez - amennyiben ezek szükségesek - szolgáltasson ki." ZENTAI Tünde 1989. 9. A kegyes királyi rezolúció azonban még ekkor sem változtatta meg egy csapásra a szokásokat és a szokásjogokat. A Baranya megyei viszonyokat egy bő évtizeddel később rögzítő, I 785-86-ban készített Széchenyi-féle Descriptio még a legtöbb település esetén azt közli, hogy az „épületfát az uradalomtól ingyen kapják". Néhol azonban már betartják a rendelkezéseket, a birtokos szilárd falazat építésére szorítja jobbágyait és „megtagadja tőlük az oldalfalakhoz való fát". ZENTAI Tünde 1989. 39-40. A folyamat feltartóztathatatlanul elindult s némi fáziskésésekkel, de elérte a Schwäbische Türkei legkisebb falvát is. 23. Kisnyárád, Petőfi utca 46. 24. Kismányok, Petőfi utca 28. 40
