Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Kiss Kitti: Cselédház a Bodrogközből
tős díszeket. Edényt vagy élelmet a konyhában senki nem tartott, azt még a szobában is külön ládába zárták. " " Észak-Magyarországon, ahol inkább a középbirtok volt jellemző, a Dunántúlhoz képest még rosszabb életkörülmények jellemezték a cselédséget. Ez derül ki KOVÁCS Imre 1935-ből származó, cselédek megélhetési viszonyait vizsgáló írásából is, aki az ország négy részének uradalmaira vonatkozó adatokat hasonlította össze. 1 2 8. kép. A házrész alaprajza 1900 körül: I. pitvar 2. szoba 3. kamra 4. közös konyha, hasáb alakú kemencével (ROMÁN Árpád rajza) I. szoba: 1900 körüli állapot: két család egy szobában Az 1900 körüli berendezés a különböző néprajzi leírások alapján készített rekonstrukció. Ebben az időszakban országosan jellemző volt több család egy szobában való együttélése. Ha a családok rokonságban álltak egymással, könnyebb volt az együttélés, de ha idegenek kerültek egy szobába, gyakoriak voltak a veszekedések. Ennek ellenére alkalmazkodniuk kellett egymáshoz, mert ha sokat veszekedtek, akkor elküldték az egyik családot, és így az lakás és megélhetés nélkül maradt. Az 1900 körüli időszak berendezésében két család, vagyis 10 ember együttélése kerül bemutatásra. A szobát keresztben egy képzeletbeli választóvonal osztotta ketté, aminek mentén a két család bútorait szinte tengelyesen szimmetrikusan helyezték el. A szimmetriát csak a téli fűtésre és főzésre használt rakott tűzhely törte meg, aminek az ajtó melletti sarokban volt a helye. A fal mellett hosszában állt az egyszerű, deszkából készült, priccsszerű ágy vagy dikó. Ebbe szalmát tettek és vastag „szalmalepedővel" letakarták. Egy ágyban aludt a házaspár, a lábuknál a kisebb gyerekek. Az ágy alá egyszerű toliágyat is tehettek, hogy növeljék a fekhelyek számát. A nagyobb gyerekek, akinek az ágyban már nem jutott hely, a földre szórt szalmán töltötték az éjszakát. Az ágy mellett állt az általában barnára festett, dísztelen, egyszerű láda. Ebben a ruhákat, törölközőt és a konyharuhát tartották. A szoba közepén állt a két család két kisméretű, egyszerű asztala. Ha rokonságban álltak egymással, közösen használtak egy asztalt. Ezen kívül 2-3 darab kisszék, gyalogszék és esetleg egyszerű lóca tartozott 11. Uo. 160-163. 12. KOVÁCS Imre 1935. 13. ZÓLYOMI József 1978. 201-225. a berendezéshez. A lóca csupán földbe vert karókra erősített deszkalapból is állhatott. Egy családnak ennyiből állt a szobai berendezése, ez ismétlődött a másik térfélen is. A falakat több család együttélése estén nem díszítették, esetleg egy feszület került az ágy fölé. A kamrában tartották a néhány edényt és egyéb konyhai eszközt, amiket a főzés végeztével a konyhából mindig elraktak, mivel egymástól mindent féltettek. A főzés eszközeit a szobai takaréktűzhely közelében a falra akasztva is tárolhatták. A szoba világítására mécsest használtak. A kamrában volt a káposztásdézsa, lisztesláda és a kenyérsütés eszközeinek helye is. A cselédeknél, a parasztsághoz képest, jóval kevesebb főző- és sütőedényt tartottak. Az önálló tányér használata az 1920-as évekig alig terjedt el, közös tálból étkeztek. A közös konyhában nem szívesen tartottak tárgyakat, előfordult, hogy a kint felejtett edényt a haragos összetörte, vagy eldugta. A pitvarban csak a vizespad állt, rajta favödörrel. Télen a szobai rakott tűzhelyen, nyáron a szabadkémény alatt álló hasáb alakú kemence tetején, nyílt tűzön, vasháromlábra állított vagy lábas edényekben főztek. A szűkösség igazán a téli időszakban jelentett nagy gondot, amikor a családok a szobákba szorultak. 1 3 2. szoba: 1930 körüli állapot: egy család egy szobában Ebben az időszakban egy szobában álltalában már csak egy család élt, de sok helyen még közös konyhás lakásokban éltek a cselédek, ezt az állapotot mutatjuk be. A berendezést néprajzi gyűjtés, a tanyán ma is élő, idős asszonyok gyermekkorukra vonatkozó emlékei alapján alakítjuk ki, az 1930-as évek végéről. A szobában még ekkor is nagy zsúfoltság uralkodott. A főbb berendezési darabok: az egyik fal mellett egy egyszerű, asztalos készítette topolyabetétes ágy, téglákra állítva, hogy a toliágy elférjen alatta. Az ágyat apró virágmintás karton ágyterítővel takarták le. A másik fal mellett a még egyszerűbb dikó, mögötte a sarokban a topolyabetétes szekrény. A bejárat melletti sarokban állt a csikótűzhely, amit az uradalom biztosított, fölötte esetleg néhány díszesebb edénnyel, tésztaszűrővel, mögötte falvédővel. A tűzhely és az ágy között állt egy egyszerű asztal, ennek tetején a stelázsi, amin az edények és egyéb konyhai eszközök kaptak helyet. Az asztal fennmaradó részén folytak a konyhai előkészítés munkái. A szoba közepén állt az újabb, íves lábú asztal, felette lógott a gerendáról a petróleumlámpa. A petróleummal takarékoskodtak, ritkán gyújtották meg a lámpát. Helyi érdekesség, hogy beáztatott, felfűzött babbal díszítették fel a lámpát, és így paszulylámpának nevezték. Az asztal mellett két lécvázas szék állt. A falat néhány szentkép díszítette. Az ablakokra esetleg karton függönyt tettek. A bejárati ajtó mellett, a pitvarban a vizespad kapott 30
