Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Kiss Kitti: Cselédház a Bodrogközből
A különböző időszakok jellemzői jelentősen befolyásolják az épület egyes elemeit, külső és belső képét, így a nyílászárók, cserépfedés, padlóburkolat és falfestés 100 év alatt bekövetkezett változásai is láthatóak lesznek. Altalánosságban elmondható, hogy a cselédek a környező falvakra jellemző lakáskultúra archaikusabb, szegényesebb változatát tudták megvalósítani. A szegénység és a gyakori, sokszor évente bekövetkező költözések miatt kevés és egyszerű bútordarabot használtak. A cselédház berendezéséhez a mai, időben legtávolabb az 1930-as évekig visszanyúló adatközlések mellett, a szociográfiai művek és a néprajzi szakirodalom nyújt segítséget. Hasonló, különböző időszakokat bemutató berendezésre külföldi példa a hollandiai Arnhem szabadtéri múzeuma, ahol munkáskolónia életmódja került bemutatásra, valamint Wales szabadtéri múzeumának szövőgyári munkáslakásai. Magyarországon egykori, berendezett, több időmetszetet tükröző bányászlakások Tatabánya Szabadtéri Bányászati Múzeumában láthatók. A mezőgazdasági cselédség széles rétegének életmódját és lakáskultúráját csupán a Keszthelyen működő Majormúzeum egy szobája, és a szántódpusztai uradalmi majorság örökíti meg. Észak-Magyarországon ilyen kiállítás nincsen, így az időbeli változásokra koncentráló bemutatás múzeumunkban mindenképpen indokolt. A dunántúli lakásviszonyok érzékletes leírása olvasható ILLYÉS Puszták népe című könyvében, mely a hazai cselédség életkörülményeinek legreprezentatívabb bemutatója, az első és máig a legjelentősebb szociográfiai mű e témában. A leírás az író gyermekkorára, a 20. század elejére vonatkozik: „A cselédek háza (és nem zselléreké, mert a zsellér már a közeli faluba szorult, a szolgálatból kikopott cselédet és napszámost jelenti) egyáltalán nem díszes. A cselédek egy tető alatt, hosszú földszintes házakban laknak, akár a kültelki proletárok, lakásaikat csak vékony fal választja el egymástól. A hosszú tömeglakások beosztása olyan, hogy kétkét szoba közé esik egy szabad tűzhelyű közös konyha. A század elején kelt törvény értelmében egy szobában csak egy család lakhat. Ezt sok helyen már be is tartják. De akad elég hely, ahol nem tartják be. Belső-Somogyban nem egy cselédházat láttam, amelyen még kémény sem volt, a közös konyhából a füst az ajtón ömlött ki s a szobákban több család lakott együtt. Amiről helyes képet csak úgy alkothatunk, ha meggondoljuk, hogy a cselédek elég szaporák, körükben egy család általában hat-hét, sőt nemritkán még ma is tíztizenkét lelket jelent. " 1 0 „Négy szoba ajtaja nyílott a konyhára. Középen állt a sárból vert, kunhalom nagyságú, hatalmas tűzhely. Tüzet kiki a tetejére rakott. A széles kéményből, amelynek arasznyi korommal fedett, csillogó falai közt bevert az eső, láncok lógtak, ezekre akasztották a kondérokat a szabad tűz fölé. A lábasok alá két tégla között gyújtottak lángot. A konyha falából mindenki a maga szobája felé eső részt fehérre meszelte s koromba mártott meszelővel vert rá igazán tetsze7. kép. A tanya másik cselédházsora 2008-ban (KISS Kitti felvétele) 10. ILLYÉS Gyula 2005. 6., első kiadás: 1936. 29
