Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Kiss Kitti: Cselédház a Bodrogközből

4. kép. A 2008-ban még ép szabadkémény (KISS Kitti felvétele) 5. kép. Cselédház romjai Abaújszántó közelében (ROMÁN Árpád felvétele, 2008) 6. kép. A szabadkémény alja 2008-ban, bal oldalon a településen tipikus 1930-as évekbeli szekrénnyel (KISS Kitti felvétele) jellegzetessége az épületnek, hogy nyílászárói fölött téglából épült boltozott áthidalók épültek, melyek kiugró profilja az átalakítások után is több helyen látható. A Felső-sor épülete teljesen kő alapon égetett téglából épült. Az épületben a kutatások kezdetéig, vagyis 2007-ig megmaradt egy szabadkéményes konyha az egyik sarkából nyíló szoba-kamra egységgel, eredeti nyílászáróival. A Gazda-sor épülete a település közepén egy homokdombra épült. A többi cselédsortól annyiban tér el, hogy falait az egykori konyhabejáratok két oldalán elhelyezkedő támfalak erősítik, ritmikusan ismétlődve az épület hosszában. Az épület ÉK-i végében tégla lábazatú, vályogfalú magtár található. E mellett helyezkedett el valamikor a kovács- és kerékgyártó műhely. A cselédházak mellett a település központi részen állt a kastély (épült 191 3-ban), kicsit távolabb ma is állnak az intézői és mesterember lakások. Az intézői lakás ,,L' alaprajzú hosszú épület, melynek rövid homlokzatán díszes faragású oszlopos tornác található. A kastélyt az 1960-as években bontották le, és a helyére új házakat építettek. Ebben az időszakban már a Bodrogközi Állami Gazdaság volt a terület tulajdonosa. Az uradalom része volt egy elemi népiskola és egy tanítói lakás. A tanítói lakást lebontották, az iskola a közelmúltig boltként üzemelt. Hozzátartoztak az uradalomhoz még: ló- és tehénistálló, éjjeliőr lakással (csak ez utóbbi része áll még ma is), uradalmi kertész és méhész lakása, disznóhizlalda, tejház, magtár, dohányszárító és simító, kaducs (kukoricagórék), gémeskutak. A kastély és a tejmegmunkáló helyiség 1933-ban már vízvezetékkel volt ellátva.

8 1930-tól 1945-ig az uradalom bérlője Pavletits Ödön volt. O az egészségtelen közös konyhákat szerette volna megszüntetni, de a bérleti jogviszony miatt nem nyúlhatott az épületekhez. A háború után az Állami Gazdaság nem alakított ki telephelyet, ezért maradhattak meg máig az egykori cseléd házak lakóházakként.

9 Az uradalom iratanyaga az Országos Levéltár tájékoztatása szerint megégett, nem kutatható, így más forrásokból kell további adatokat gyűjteni az uradalom egykori gazdálkodásáról. A mai visszaemlékezők szerint egykor jelentős dohánytermelés folyt a területen. Berendezés A cselédház berendezésének elsődleges célja, hogy a lakáskultúra 100 év alatt bekövetkezett változásait érzékeltesse. A több lakószoba több időszak megjelenítését teszi lehetővé, így az enteriőrök a jelenhez egyre közelebbi időmetszeteket fognak tükrözni. Az első két időszak érdekessége, hogy több család együttélésének körülményeit és a közös konyhahasználatot ismerhetik meg a látogatók. Az 1980-as évek állapotát az átalakításoknak köszönhetően egybenyitott lakrészek, gyári tömegbútorokkal berendezett tágasabb lakótér és az 1960-as években bevezetett villanyáram használata jellemzi. A negyedik szoba a 2000 körüli állapotot rögzíti, szintén jelentős átalakításokkal, amikor a tanyán elsőként ebbe a cselédházba bevezetett víz lehetővé tette a fürdőszoba kialakítását. Sárospataki Református Kollégium Adattára, Faluszemináriumi Gyűjtés 1933. írták: Kiss Antal és Rózsai Farkas. Fogas Tóth Balázs gyűjtése. 28