Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza: Sabján Tibor sárközi pártadíszes kályharekonstrukciója – A magyarországi népi kályhásság történeti, etnikai kapcsolatai az újabb kutatások tükrében
8. kép. Pártadísz. Okker színűre égett hátlapján jól láthatók az elsimított agyaglap formába nyomására utaló bemélyedő ujjnyomok és a viszonylag homogén agyagból előragyogó biotit szemcsék. (SZNM-Őcsény 10.) lű rögzítőfül van. Közepes nagyításnál is jól látható rajta a felhasznált agyag viszonylag homogén szerkezete, amely csak kisebb mennyiségben tartalmaz közepes méretű meszes zárványokat, kvarc- és biotit szemcséket. A tárgy szélessége alul I I cm, felül 12,9 cm, magassága I 3,4 cm (8. kép). SZNM-Őcsény I I.: Pártadísz töredéke A pártadísz aljának csak jobb alsó sarka került elő. Eredetileg ez is trapéz alakú lehetett. Előlapján domborműves, fehér engóbozott alapon zöld ólommázzal fedett csempe volt. Alján jól látható az egymás mellé helyezett fordított szív alakú levelekből álló keretelő vonal részlete és az azt lezáró kerek fejű virág. Durva felületű, elnagyolt hátlapján a készítés módjára utaló ujjnyomok és az alsó szél fölött mintegy centiméternyire utólag feltapasztott, trapéz alakú, 2 cm magas, vágott szélű rögzítőfül részlete figyelhető meg. A pártadísz anyaga jól égetett, vöröses, téglaszínű, helyenként kormos. Közepes nagyításnál is jól látható a felhasznált agyag durva, meszes zárványokkal szennyezett szemcsézettsége, polarizált fénynél pedig különösen szembeötlő az aranyszínben csillogó biotit. A töredék 4,4x4,4 cm méretű. SZNM-Őcsény 12.: Pártadísz töredéke A pártadísz aljának csak bal alsó sarka került elő. Eredetileg ez is trapéz alakú, előlapján domborműves, fehér engóbozott alapon zöld ólommázzal fedett csempe lehetett. Alján jól látható az egymás mellé helyezett fordított szív alakú levelekből álló keretelő vonal részlete és az azt lezáró kerek fejű virág. Durva felületű, elnagyolt hátlapján a készítés módjára utaló ujjnyomok figyelhetők meg. A pártadísz anyaga jól égetett, vöröses, téglaszínű. Közepes nagyításnál is jól látható a felhasznált agyag durva, meszes zárványokkal szennyezett szemcsézettsége, polarizált fénynél pedig különösen szembeötlő az aranyszínben csillogó biotit. A töredék 3x5,2 cm méretű. A megvizsgált kályhacsempék mindegyikére jellemző, hogy a magyar népi fazekasságban sem ismeretlen, de kevésbé jellemző, a majolikagyártásnál használt technológiával, kétszeri égetéssel készültek. 1 4 A csempék előlapját fehér engóbbal borították, 1 5 majd erre az alapra írókázták színtelen mázzal a motívumokat. Ha a díszítéshez kéket is használtak, akkor azt is rátették az engóbozott alapra, s színtelen mázzal fedték. Zsengélés után az előlapot leöntötték zöld ólommázzal, amely azokon a részeken, ahol már ráégett színtelen máz volt, lefolyt, a szívóhatású engóbozott felületeken pedig megtapadt. így a másodszori égetés után is fehéren, kéken ragyogtak elő a felvitt motívumok. A motívumok kontúrját a lefolyt, megvastagodott és ezért sötétebb zöld máz még hangsúlyozottabbá tette. A csempék anyaguk és díszítésük alapján legalább két csoportra bonthatóak (amely összhangban van SABJÁN Tibor megfigyelésével és kályharekonstrukcióival). Vörös, téglaszínűre égetett anyaguk mellett az alapanyag elnagyolt előkészítésére utaló durva szemcseszerkezet, egyenetlenségek és a pártadíszek kompozíciójának kidolgozottsága alapján a SZNM-Őcsény 1-2-3-5-6-9-1 1-12. számú töredékek sorolhatók egy csoportba. Ezeket öszszehasonlítva az okkerszínűre égetett, az alapanyag jobb előkészítésére utaló, finomabb szemcseszerkezetű, igényesebben elkészített, ugyanakkor a pártadíszeken látható leegyszerűsített kompozíció alapján ide sorolható SZNM-Őcsény 4-7-8-10. töredékekkel kapcsolatban felvetődik az is, hogy a két kályhához tartozó elemek két műhely esetleg különböző időben készült termékei. A műhely, vagy legalább a készítés helyének feltárása különösen fontosnak tűnik, hiszen az őcsényi kályhatöredékek is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon az a mára széles körben elfogadott nézet, amely sze14. Csákváron például csak a módosabb fazekasok égettek kétszer. (KRESZ Mária 1987. 34.) 15. Már SABJÁN Tibor is megfigyelte, hogy csak a Dél-Dunántúlon terjedt el a zöld alapmáz alatti engóbos fehér festés. De ennek konkrét technikai részleteivel nem foglalkozott. (SABJÁN Tibor 2001. 48.) 228
