Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Batári Zsuzsanna: A nyári konyhák – Kérdések a nyári konyhák kutatásával kapcsolatban

38-39. A legkisebb nyári konyha (BUZAS Miklós felvétele) 40. kép. Kemence teste a nyári konyhán kívül, Gégény (BATÁRI Zsuzsanna felvétele, 2004) épületek által bemutatott múzeumi idő pontosan ez az időszak: a 19. század vége és a 20. század első évtizedei. Fontos megjegyezni, hogy a berendezések kiállítási ideje fokozatosan közeledik a jelen felé a bemutatás hitelességet megőrzendő, így egyre inkább fontolóra kell venni a nyári konyhák szabadtéri múzeumban való bemutatását. Mivel a nyári konyha melléképület, a korai statisztikákban, leírásokban nehéz megtalálni a rá vonatkozó adatokat, és területenként változó a név is, amivel jelölik. A néprajzi terepmunka (kiegészítve interjúkkal és fotódo4 I. kép. Udvari kemence Göncruszkán (BATÁRI Zsuzsanna, 2004) kumentációval) azonban könnyen kivitelezhető a kutatáskor: az épületek egy része látszik az utcáról, kivéve azokat, amelyeket a lakóház hátsó traktusához toldanak. Problémát az okozhat, hogy ha az építtetéshez a tulajdonosok nem kértek építési engedélyt, mert így előfordulhat, hogy nem szívesen mutatják meg az épületet. A nyári konyha sokszor rendkívül kicsi, a belső teret fotózni nagyon nehéz, ezért fontos alaprajzokat készíteni a helyiségekről, annak méretéről, és a bennük elhelyezett legnagyobb bútorokról (38-39. kép). A nyári kony20