Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

megyei státutumok (Nógrádban I 783-tól) követelik meg az építkezőktől.

4

2 Településünkön és a környéken, az újítások bevezetésével, majd a rendeletek érvényre juttatásával kapcsolatosan figyelembe kell vegyük, hogy pont ez idő tájt, a szomszéd nagyközség, Szügy, Nógrád megye helytartó tanácsának székhelye ( 1754—90-ig), és ezért bizonyos fokig példaértékű az itt folyó átalakulás, amelyben úgy tűnik, a falvakban élő kisnemesség a fejlődés előtt jár. A faluban, az első katonai felmérésen szereplő 22 lakóépületnek

4

3 az 50%-a még a 20. század első felében is állt,

4

4 és azok közül mindegyik földalapú volt a legidősebb adatközlők szerint. Emlékezet sem tartotta fenn a faalapú falazat használatát csak gazdasági épületeknél, ami utal arra, hogy feltételezhetően a faluban már az újratelepedést követően, de legalább is a 18. század közepétől a földet használták, már az uralkodói rendeletek kihirdetése előtt is. Azt, hogy ennek készítés módja (verett) házunk esetében kalodás zsaluszekrény segítségével történt, amely a többi, már később épült és még tanulmányozható épülettől különbözik, utal az időközben történt technológiaváltásra. Az 1810-es évek második felétől kezdve a vályog térhódítását figyelhetjük meg, már kőalapozásra építve a falakat, amelyet tanulmányozhattunk egy 2003-ben történt vakolat felújítás alkalmával, az egykori Csergheő-Horváthy portán (valószínűleg 1814-ben épült). A 19. század végétől ismét a vertfal jön divatba, majd a második világháború körüli időktől mindkét falépítő technikát alkalmazzák, míg a gyári tégla ki nem szorítja gyakorlatukat. Tüzelőberendezések, füstelvezetés, konyha Míg az Alföld területén a régészeti leletek alapján

4

5 már a 16-17. század fordulóján a jobbágyság otthonaiban is ismert a kívülről fűthető kályhás szoba, sok esetben még további, a pitvar hátsó falán kilógó, vagy ház melletti sütőkemencével, addig területünk, (a mezővárosok és elővárosaik, illetve néhány curialis település kivételével) a 18. század elején e téren az ország elmaradottabb vidékei közé tartozik. Az időszak tüzelőberendezéseit eddig levéltári forrásokból, és 18-19. századi leírásokból ismertük, továbbá a Mátra környezetében, illetve a Felföld néhány más pontján a 20. századig fennmaradt példányai alapján tudjuk, hogy az a szögletes, (kőből vagy vesszővázra agyagból? készített) belső fűtéses kemence volt, éppen ez idő tájt megpróbálva megoldani vagy tökéletesíteni

4

6 annak füstelvezetését. Erről egy 1712-ben történt nagyzellői

4

7 tűzeset kapcsán értesülünk. A bekvártélyozott katonák kényszerítették a házigazdát, (a leírtakból csak magas mennyezet esetén biztonságos) füstelvezető kürtő építésére. Bár kastélyokban,

4

8 városi polgárházakban

4

9 a füstelvezető kürtő, kémény használata adatolt ebben az időben, a falun élők többsége körében az igazi változást majd feltételezhetően a hatósági rendeletek szigorú betartatása

5

0 hozza meg, és nem az átvétel vagy a belső fejlődés. A század közepétől az egész országra kiterjedő, már említett központi intézkedések a „modernizáció" jegyében is zajlottak. Ezért szorgalmazzák országosan az elmaradottabb területek felzárkóztatását is elősegítő, a már máshol, (feltehetően az első telepítési hullám uradalmi építkezésein) kipróbált, lehetőség szerint nem éghető falazatú, kívülfűtős kályha- vagy kemencefűtéssel, szabadkéményes füstelvezetéssel, külön konyhatérrel, a korábbi építési tradíciót megváltoztatni, illetve, mint a mintaterveken látható nagyléptékű telepítések esetében, elfogadható lakóházakat biztosíttatni.

5

1 Feltételezhető, hogy ezek az intézkedések jobbára csak az új épületek esetében voltak érvényesíthetők, és nem változtatták meg egyik napról a másikra az épületállományt, de ahogy a napjainkat megért lakóházak statisztikai adatai is alátámasztják, a faépítkezés visszaszorult. A szabadkémények is terjedni kezdtek, ott, ahol a füsttelenített lakótér már megvalósult, akár csak a „félfüstös"

5

2 megoldással, ott lassan (ennek köszönhetően volt még módja a kutatásnak megismerni ezeket),

5

3 ahol nem jutott el idáig, ott gyorsabban. A kémény szegényebbeknél kezdetben gerendavázas tapasztott sövény

5

4 volt, amely akár a hagyományos fa falazat 42. ZÓLYOMI József 1974. 65. 55. jegyzet (NmL IV 3. Közgy. Iratok 1783/393.). 43. Az első katonai felmérés továbbá Magyarország Történeti Helységnévtára 1773-1808. Nógrád M. 34. 9. sorsz. 44. Adatközlői információk, és az I. katonai térképnek, az 1952-ben készített légi felvétellel való összevetése alapján. 45. BARABÁS Jenő 1987. 89.; SABJÁN Tibor 1989. 19-22. 46. Amennyiben korábban csak egy nyílás volt a kemenceszáj felett a mennyezeten ( SZEDER Fábián 1819. 42.), fontos előrelépést jelent a kürtő a huzatszabályzás jobb lehetőségével. De az egyszerű füstnyílás is tovább él. Ennek késői alkalmazásáról tudósít VAJKAI Aurél 1937-ben NE. 121. a Galga menti Ácsáról, ugyan már nem a lakószobában, hanem a pitvarban. 47. ZÓLYOMI József 1974. 30. 48. ZÓLYOMI József 1974. 19.; BALASSA M. Iván 1994. 2024. 49. PÁLMÁNY Béla 1989. 68-69. 50. ZÓLYOMI József 1974. 14. 51. BALASSA M. Iván 1989. 36. 5-6. ábra, 38.7.ábra. 39. 8. ábra. 52. Szlovák néprajzi kifejezés az egyszerű födémbeli füstnyílásra és kürtös füstelvezetésre. 53. BALASSA M. Iván 1994. 196-212., 222-224. 54. ZÓLYOMI József 1974. 30. 207 24. kép. „Hóhér ház" alaprajza, Szügy 1783.