Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
esetén is, felépíthető volt. A kemence fűtésirányának megváltoztatása pedig a száj körüli falazat éghetetlen anyagra való cserélését követően vált kivitelezhetővé, mint ahogyan a Karancskesziből beszállított ház bontáskori kemencéjénél is történt. A hatóságilag szorgalmazott lakóházakban a főzés helye is áttevődött a pitvar hátsó részébe, konyhává alakítva ennek a vidékünkön korábban viszonylag keskeny közlekedő, tároló térnek hátsó felét. Az új földfalazatú épületek pitvarai-konyhái ennek következtében kiszélesedtek. A boltozott vagy fonott kémény súlyát részben tartó, elválasztó, rövid harántfalak nyílása (amelyre kezdetben áthidaló gerendát, kürtőgerendát is tesznek) szélességével biztosított lehetőséget, hogy ez a legutóbbi időkig ablaktalan munkatér a nyitott bejárati ajtón keresztül fényt kapjon. Az előbb említett gerenda bejárat felé eső oldalán kap helyet az edénytartó polc (épületünkben is). A konyhatérbe, az „egytüzelős" épületek esetében a szobabeli kemence szája előtti padkára, helyeződik a sütés-főzés, felette féloldalas szabadkéménnyel. A hagyományos szabad tűzön való főzés eszközei közül a faluban sikerült még néhány fazekat, sirányt, kanalat, pecsenyésvillát, trajfuzt (háromlábat) kutacsot, tűzpiszkálót) stb. fellelnünk. Tűzikutyát már nem találtunk. Legközelebb Becskén látta még használaton kívüli példányát a 1970-es években egyik adatközlőm, (H.l.). 5 5 Falubeli és csesztvei idősek mesélték, hogy régen a szabadkonyha, kürtőalja, (de emlegetve legtöbbször csak pitar) falát, „a bótig, agyagval mázoltuk, oszt, meszetvei oljan rózsákat tettünk rá, így díszítettük. " Itt kaptak helyet a szűrő, tálak, só és kanáltartó, és a sütőlapát, szénvonó, pemet, esetenként a vízpad. A kinti közlekedőtérben, a bejárat mögött a konyhakászli, mozsár, a falon kovászfa, tökgyalu, sziták, szűrőkanál stb. Megfigyelésünk és az elbeszélések szerint, a 19. század második negyedétől épített házak konyháinak bejárati nyílása kisebb lett, majd a század közepétől a takaréktűzhelyek terjedésével 5 6 teljesen beszűkült.(Csesztve, Szügy, Terény, Acsa, Palást (Plást'ovce), Bernecebaráti) A mindennapi főzés helye ismét visszakerült a lakótérbe. A falmasinát a konyhában is megépítették, de ott jobbára csak nyáron, vagy az állatok számára főztek rendszeresen, illetve a kenyérsütés alkalmával tartózkodtak, visszaemlékezések szerint inkább kerülték 5 7 a későbbiekben ezt, a csak kis, általában boltíves nyílású, ezért sötét, a hulló koromtól piszkos, télen a csepegő kátránytól nehéz levegőjű helyiséget. Orhalomban, Patvarcon és Csitáron „füstösnek" is mondták az ilyen konyhát. Nyílását a 20. század elejétől esetenként függönnyel, ajtóval zárták el, vagy meleg konyhává alakították. Ha visszaidézzük magunkban a kamarai telepítési terveken szereplő „konyhaideált" láthattuk, hogy abban a lakószobát melegítő kályha fűtőnyílásától független, a kémény boltozata alatt általában középen elhelyezett, vályogból készített kemence állt, a tetején, katlannal, illetve háromlábak segítségével történő, szabadtűzön való főzési lehetőséggel. Ez utóbbi megoldások vidékünkön is megjelennek, és a Dunántúlhoz hasonlóan, ZENTAI Tünde meghatározásával 5 8 élve, a „tervezett konyha" elemei voltak. Ujabb változatai, sok esetben, az uradalmi cselédek közös konyháin a II. világháborúig használatban maradtak, mint pl. Patvarcon. 5 9 De ilyeneket láthatunk az egykori szügyi megyeháza ( 1750-72 között kialakított) személyzeti épületeiben, az épületegyüttes 1783-ban rögzített alaprajzán 6 0 a hajdúk szállásain, és az állandó alkalmazásban lévő lovászok és hóhér otthonában. A legkisebb alapterületű, utóbb említett ítéletvégrehajtó házában is lakószobabeli tábláskályhával, és konyhabeli szögletes alapú középkemencével, felette feltehetően vályogból vagy téglából boltozott szabadkéménnyel. Ezek a konyhában épült középkemencék, ha környezetünkben nem is terjedtek el széles körben, de építési módjukkal (vályogból készültek és fenekük a padlószint közelében volt,) hatást gyakoroltak a jövendő kemencéire, amelyre még ki fogok térni. A szobabeli fűtőberendezések változása Szögletes kemencék Az egykori szobai nagytestű, de már kívülfűtős szögletes kemencék használatára, amelyek tetejét alvásra használták, Bakópusztán is sikerült, bár szomorú emléket gyűjtenünk. Egy füstmérgezés kapcsán, ( 1860 körül) a kemence tetején alvó kislány kivételével mindenki meghalt a Kindernay portán, a korán elzárt kemenceszáj következtében a szobába szivárgó füstgázoktól. Egy további nagy alapterületű ( 160x 150 cm) kemence, egy, az 1970es években lakó nélkül maradt házban a már említett, (feltehetően 1814-ben épült) Csergheő-Horváthy porta egyik felében dőlt össze. Ennek részben fennmaradt az alapozása, és fenekét is sikerült megvizsgálnunk, és lefényképeznünk. A kemence ovális vagy körteforma(?) alapú volt, boltozata gyenge minőségű égetett téglából készült, boglyaformára. Köpenyfala vályogból épült, feneke, a padlótól 52 cm magasságban, döngölt agyagból volt, melybe hőtartóként ököl nagyságú köveket raktak. Sajnos, csak a boltozat és fenék szájjal ellentétes oldalának ötödrésze maradt fenn, de adatközlők segítségével sikerült rekonstruálnunk 6 1 (25. kép). Továbbélő változatainak tekinthetők azok, a már kizárólag vályogból vagy téglából dongaboltozatra épített példányok, amilyen pl. az ún. „Palóc házban" került rekonstruálásra, 6 2 illetve, amely fennmaradt Apafalu pusztán,(Opavské Lazi) a falon lenyo55. Horthy István sz. 1947. 56. ZÓLYOMI József 2000. 69. 57. SÁNDOR Ildikó 1977. 369. Hacsak a házban lakó asszonyok nem tudtak kijönni egymással a főzés terén. 58. ZENTAI Tünde 1990. 90. 59. Varga Julianna sz. 1942. 60. GENTON I. (szerk.) Nógrád M. Műemlékei 1954. 416. 447. ábra. 61. Mellette, használatának későbbi periódusában takaréktűzhely állott. 62. Belső fűtésű, kürtös füstelvezetést imitáló kemence, PMA 1086-94. 208