Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
23. kép. Fonott (patics) falú istálló Csesztvén 2005-ben elbontás előtt val egyidejűleg a telekaprózódásnak is tanúi lehetünk, főként a kisnemesség soraiban. Ezen társadalmi réteg, mint „kis" földjének, lakóépületének valódi tulajdonosa, birtokállományát sok esetben örökségként elosztva, vagy felélve, esetenként kisebb területen volt kénytelen gazdálkodni, mint egy fél-vagy negyedtelkes jobbágy, szélsőséges esetben a zsellérségig jutva. Ez okból kifolyólag sokan taníttatják gyermekeiket, hogy egyházi, vagy világi hivatalt vállalva, vagy valamilyen mesterséget elsajátítva érvényesülhessenek, illetve megfelelő megélhetéshez jussanak. Lakóépületüket jóllehet kúriának hívták, de az, méretében és beosztásában nem különbözött, (esetleg csak berendezésében) a libertinus, vagy telkes jobbágy, vagy egyéb alacsonyabb osztálybeli hajlékától, amelyet épületünk mérete és kialakítása is bizonyít. Bakó újratelepedése I 702-tól adatolható. 2 9 A 16. századi egykori 3 0 birtokosok közül egyedül a Dubraviczki család nevével találkozunk. De feltűnnek az újratelepülők között a Kalmár és Pöstény családok, a Nándoriak, mint armalisták, az északi és szomszédos megyékből a Hudoba, Buriss, Papp, Kindernay, majd a 18. század végétől a Csergheő, Horváthy, Paksy, Gáspár, Hamaridesz, Hanzély, Jeszenszky és Foltényi családok. Alaprajz és falanyagok Az újratelepedés idején Nógrád megyében általánosnak tekinthetjük a jobbágyságnál, és kisnemesek jelentős részénél is a háromosztatú, 3 1 egymenetelű (lakószoba, pitvar, kamra) lakóépületet. A század második feléből ezek méretére is vannak adatok, 3 2 pl. Csesztvén Valent Mihály jobbágy lakószobájának alapterülete: I 784-ben 4,10x5,20 m volt. (Epületünk első szobájának mérete hasonló: 4,10x4,88 m) (2. kép). A Palóc Múzeum fundusán álló, Karancskesziből átszállított ház szobájának mérete: 4,04x5,05m belmagassága pedig 2,18 m (hátsó szobánk mennyezet magassága 2,23 m). A lakóegység folytatásában következtek legtöbbször a gazdasági helyiségek, további kamrák, istálló, szín sokszor „egy fedél alatt"-i épületei. Az utóbbi építési gyakorlat a hosszú keskeny belső telkekkel magyarázhatók és a kamraegységek esetleges megismétlődése a már említett nagycsaládi rendre vezethető vissza. Szűkebb környezetünkből a faépítkezés időszakából ilyen épületek nem maradtak fenn, de levéltári dokumentumok segítségével rekonstruálhatók. A szomszédos Csesztvén 3 3 I 722-ben és I 726-ban leégett jobbágyházak kárjegyzékeinektételei jól mutatják az épületek falanyagára és fedésére vonatkozó gyakorlatot. Területünkön ritkán borona, nagyobbrészt a zsilipéit, (rovásra épített gerenda, leginkább csertölgy vagy más lombos fa falú), szegényebbeknél a fonott (patics) házak voltak elterjedve (23. kép). Letelepedés, háború, katasztrófa idején átmenetileg putr/házak 3 4 is előfordulhattak. A tűzkárjelentésekből kiderül, hogy a könnyen gyúló zsúppal fedett héjazat lángra lobbanásával, az éghető falazat miatt a berendezés, élelem, szerszám is legtöbb esetben elpusztult. Ezért a falazat anyagából 3 5 eredő, az egész házat fenyegető potenciális veszély csökkentése miatt, de az erdők fogyásával is (pl. a közeli Zahora-Varbó közös rendelete), 3 6 a század közepére előtérbe kerülnek a földalapú építőanyagok. Ezek a sár, „rakottfal", (erre adatok, 37 már a 18. század első feléből is ismertek megye déli területein), a vert „verett fal, " és a vályog, 3 8 a falunkban vályk). 1768. október 3-án, a fentiekre is tekintettel fogalmazódott meg Mária Terézia országos tűzrendészeti szabályzatában 3 9 a füst elvezetéssel kapcsolatosan a kémények, mégpedig lehetőség szerint az éghetetlen anyagokból épített szerkezetek elvárása, majd a következő esztendőben életbe lép az országos erdőrendtartás, amelynek nyomán, bár az ország más pontján, pléldául Debrecenben megszülető rendeletben 4 0 a helytartóság intézkedik a falazatok anyagával kapcsolatosan is:..„földbői veressenek, minthogy az ilyenhez kevés fa kívántatik." Az uralkodó I 772. évi leiratában ezután a faalapú falazatok tiltását, 4 1 a 29. PÁLMÁNY Béla 1988. 186. 30. MAKSAI Ferenc 500. 25. sorszám. 31. ZÓLYOMI József 1974. 23. 32. ZÓLYOMI József 2000. 67. 33. BALASSA M. Iván 1994. 70-71. 34. ZÓLYOMI József 1974. 17. 35. KALNAI Nándor 2004. 16. Csesztvén az újonnan épített luteránus (fa) imaház említése I 756-ban, a leégett helyett. A helytartótanács csak a régivel mindenben egyező épületet engedélyez. 36 ZÓLYOMI József 1974. 65. 49. jegyzet (NmL IV 31. Processus terminati 1754/ 1 172.); ZENTAI Tünde 1989. 8. A helyzet országos tendenciájára utal, hogy a Tolnában 1722-ben kiadott szabályozásban az építkezőknek az égetetlen téglát ajánlják 37. ZÓLYOMI József 2000. 46. 38. PÁLMÁNY Béla 1989. 68.; „Balog Mihály komornyék Uram .. .pitvarában lévő sár téglából való falat kihányni.. .s ahol nyers tégla van... (Szécsény 1717) Feltehető a török kiűzését követően, a megsérült kőfalazat javítását eszközölték vele, amelyet ekkor elbontottak. 39. ZENTAI Tünde 1990. 86. 40. SABJÁN Tibor 2003. I I. 41. ZENTAI Tünde 1990. 88. 206
