Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Batári Zsuzsanna: A nyári konyhák – Kérdések a nyári konyhák kutatásával kapcsolatban
35. kép. Újonnan épített nyári konyha a Dél-Dunántúlon 36. kép. Nyári konyha helyeként szolgáló garázs (BATÁRI Zsuzsanna felvétele) (GUBACSI Enikő felvétele, 2005) A nyári konyha - mentalitás továbbélése A nyári konyhák túlélésének okait a következőképp lehet összefoglalni: a nyári konyha lakókonyhává válhat, és ez biztosítja egy új, jelentős funkcióval a továbbélést. Egy másik lehetőség, mikor a nyári konyhát kizárólag főzésre, sütésre, élelmiszer tartósítására használják, akár a nyári és a téli időszakban is, megkímélve a lakóépület konyháját, így szükség van a megőrzésére. A továbbélést 37. kép. Hűtő a garázs-nyári konyhában (GUBACSI Enikő felvétele, 2005) azonban a család igényeitől függően bármelyik funkció biztosíthatja (garázs, tárolás stb.) (35. kép). A lakóház belső berendezésének megkímélése, a kosszal járó munkák és egyes főzési folyamatok lakáson kívül végzése figyelhető meg a garázs-nyári konyhákban is (Algyő, Csongrád megye) (36. kép). Ebben az esetben lakótelepek társasházainak közelében felépített garázssorokban kialakított konyhákról van szó, ahová bekerül a hűtő, bevezetik a vizet, tárolják a befőtteket, savanyúságokat, és felkészülnek a nagyobb családi események ünneplésére egy öreg gáztűzhelyen főzve meg a menüt (37. kép). A tulajdonosok szerint a lakás konyhája olyan kisméretű, hogy szükségük van egy olyan helyiségre, ahol ezeket a tevékenységeket elvégezhetik. Érdemes lenne a városi környezet további vizsgálata és más példák elemzése, hogy fény derüljön a háttérben meghúzódó indítékokra. A nyári konyha kialakítása és használata a kockaházak esetében is megfigyelhető: az 1970-es évektől kezdődően, az újonnan épített házakban a szuterénbe több helyiséget terveztek: ezek közül az egyik konyha volt. Ezáltal az épület a kezdetektől két konyhával rendelkezett: egy a földszinten, és egy az emeleten is volt, ami lehetőséget adott egy elkülönített téli-nyári használatra. 1 5 Ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy a lakosságnak továbbélt az igénye aziránt, hogy a lakóteret megkímélje, és egyes munkafolyamatokat külön helyiségben végezzen. A kutatás nehézsége a múzeumi reprezentáció kérdése Mivel a nyári konyhák tömeges megjelenése a 19. század végétől, a 20. század első felétől jellemző, az akkori néprajzi kutatás nem fektetett nagy hangsúlyt a korában újnak számító elem vizsgálatára. Fokozatosan irányult a nyári konyhára a figyelem, de fontossága mindig eltörpült a lakóépületekre vonatkozó kutatások mögött, ez utóbbiak részletesen vizsgálták az építészeti jellemzőket, szerkezeteket, használatot, funkciót stb. Ennek ellenére a nyári konyha bemutatása megkezdődött a szabadtéri muzeológiában, 1 6 mivel a múzeum tájegységeiben lévő 15. SZU HAY Péter 1996. 709. 16. Példa erre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Dél-Dunántúl tájegységében a drávacsehi telek, vagy az őcsényi porta. 19
