Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Sári Zsolt: Egy kiállítás és muzeológiai tanulságai – Három a kislány! – Babaházak. Rendhagyó időszaki kiállítás a Skanzenban

Az életút eljátszása jelent meg a libajátékban, és a 19. századi lépegetős utazójátékokban, csakúgy, mint a ma is közismert „Gazdálkodj okosan"-ban. A legtöbb táblásjátékot kockákkal játsszák. A lépegetős társasjáték a nyomtatási technika fejlődésével indult igazán hódító útjára: egyre nagyobb számban, egyre változatosabb formában jelentek meg különböző változatban. Magyarországon a 19. század második felében egyre több tábla játék került forgalomba, és a bécsi Piatnik gyár megjelenése újabb lökést jelentett a magyar játékgyártásnak. A 20. század első éveiben is a Monarchia legnagyobb játékgyára volt, amelyben kártyákat és társasjátékokat is gyártottak. A társasjátékok között a lépegetős, a matematikai és a logikai játékok egyaránt megtalálhatóak voltak. Az egyik legősibb társasjáték, az egyszerű szabályokkal játszható malom, amelyet akár a porba belerajzolva és kavics-bábukkal, vagy éppen papírlapra rajzolva gombokkal is lehetett játszani. így nem csoda, hogy minden társadalmi rétegre és korosztályra jellemző volt: játszották nemesi, polgári és paraszti közösségekben is. A kiállítás elemei, a forgatókönyv összeállítása A tárgy A család bemutatásakor az eredeti fotók mellett egyegy tárgyat emeltünk ki: a városi család esetében a hagyaték egy darabját, egy nagyméretű utazóládát (a fellelt dokumentumokból tudjuk, hogy a Tolnay-család sokat utazott, hiszen a családfő több színházban is dolgozott, mint cseretársulati igazgató: Pécsett, Miskolcon, Sopronban, Kassán, Cegléden), míg a parasztcsalád esetében a mezőgazdasági munkákra - mint legfőbb megélhetési forrásra utalva - egy favilla került kiállításra. Az otthon bemutatásánál a Tolnay hagyaték bútor együttesét állítottuk ki, míg a paraszti lakásbelsőt, az interjúk alapján jelenítettük meg a múzeum gyűjteményéből választott tárgyakkal. A játékok között a hagyatékból előkerült társasjátékok és babák mellett a néprajzi (életút-) interjú alapján elkészített népi játékok (csuhébabák, ugróiskola, sárbaba) kerültek kiállításra. A szöveg Ha a tárgyat tekintjük a kiállítás elsődleges jelentésrétegének, akkor a másodiknak a kiállításban található szövegeket kell tekintenünk. A kiállításban használt szöveg több részből áll. Célunk volt, hogy a szöveg legyen strukturált, könnyen értelmezhető. Szándékunk volt egy kiállításon belül is alkalmazzuk - már a látványában is megkülönbözetett - szövegtípusokat. Ezek, az azonos szinten lévő szövegek, mind méretükben, betűtípusukban, mind karakterszámukban legyenek hasonlóak. A kiállítás szövege a kiállítás könyve, ez azonban legyen befogadható, ezért figyeltünk a meghatározott célközönségre, a terem méretére, a látogatói útvonalra, a látogató fizikai elhelyezkedésére. A szövegek csoportosítása: a kiállítás címe, a főszövegek (a kiállítás fő egységeit bemutató, összefoglaló, nagyméretű szövegtablók), alszövegek (egy-egy nagy fejezeten belüli egységek összefoglaló szövege), rész-szövegek (egyegy tárgytípus, egy-egy történet bemutatására alkalmas kisebb szövegelemek), tárgyfeliratok. Képi eszközök A kiállítás jelentéstartalmainak következő szintje, amelyek kiegészítik a tárgyat és a szöveget, magyarázzák, értelmezik azokat. A kiállításhoz az eredeti, archív felvételeket használtuk, amelyeket nagyméretű falapokra, kisebb méretben pedig habkartonra kasíroztunk fel. Audiovizuális eszközök, multimédia és IT technológia A modern kiállítás-rendezés hangsúlyos elemei. Ezek használata egyre fokozottabban van jelen a múzeumok életében. A kiállításban megjelenő multimédiás, audiovizuális eszközök számtalan új bemutatási formát jelentenek: filmek, zenék, szövegek, magyarázó, kiegészítő információk, játékok... Ezek tervezése több rétű, egyrészt az installációhoz kapcsolódó, másrészt a különböző eszközökön futó programok tervezését is jelenti. A kiállításunkhoz két audiovizuális anyagot készítettünk. A "lólnayhagyatékban talált mintegy 100 eredeti fekete-fehér fotónegatívot digitalizáltuk, és egy TFT monitoron mutattuk be a slide showba illesztett, a teljes anyagból válogatott mintegy 80 darab eredeti felvételt. A néprajzi, életútinterjúk elkészítése után egy forgatócsoporttal készítettünk kisfilmet a kiállításban szereplő ma már nagymamakorú egykori kislánnyal. A klasszikus dokumentumfilm szabályait követő tizenkét perces kisfilmben mutattuk be a falusi kislány életének első évtizedét, azt, hogy miként emlékezik vissza a gyermekéveire, játékaira, a mindennapokra, az ünnepekre, a munkába nevelődésre. Installáció, kiállítás-biztonság, műtárgyvédelem Az installáció tervezésénél vettük figyelembe a kiállító tér adottságait, a kiállítás témáját, üzenetét, és a kiállítandó tárgyakat. Az installáció legfontosabb feladata a kiállítás kulisszájának, díszletének megfogalmazása, a kiállítás üzenetének erősítése, a kiállításba kerülő tárgyak, eszközök, szövegek harmonikus egységbe foglalása volt. Az installáció tervezésénél fokozott figyelmet fordítottunk a kiállított műtárgyak védelmére. Ezt úgy kellett kialakítani, hogy érvényesüljön az az elképzelés is, hogy nem feltétlenül zárjuk el a tárgyakat. Vitrinbe csak azok a tárgyak kerültek, amelyeket másként nem lehetett megvédeni, így a könyvek, és a társasjátékok. A műtárgyvédelmi szabályok és előírások a kiállítótér speciális adottságai miatt (faszerkezetű épület, fűtés nélküli) nehezebben érvényesültek, ezt leginkább csak a folyamatos ellenőrzéssel lehetett kontrollálni. A tárgyak védelmét a kiállítás őre is biztosította, aki azonban nemcsak őr volt, hanem a kiállítás interpretátora is. 189