Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Sári Zsolt: Egy kiállítás és muzeológiai tanulságai – Három a kislány! – Babaházak. Rendhagyó időszaki kiállítás a Skanzenban

A 19. század végén terjednek el a gyerekeknek, fiata­loknak szánt könyvek, amelyek a két világháború között már tucat számra sorakoznak a városi polgárcsaládok könyvespolcain. A választék is sokrétű, a magyar és a vi­lágirodalom neves, és kevésbé ismert alkotóinak művei ezekben az évtizedekben egyre nagyobb példányszám­ban jelennek meg. A könyvek egy része egy-egy adott kor gyerekei számára jelent meghatározó élményeket, mások viszont generációkon átívelve folyamatosan jelen vannak, mint például Móra Ferenc Kincskereső kisköd­mönje, amely először 1920-ban jelent meg. Judit és Vera kis könyvtárának megmaradt darabjai egy varázslatos világot tárnak fel, a mesék világát, a felnö­vő lányokat a felnőtt életre nevelő alkotások, a könyvek legtöbbje azonban a leányregények gyakran rózsaszín vi­lágába vezet. A szinte már giccses, feminin ponyvairodalom kimon­dottan a fiatal lányoknak készült: az „életmesék", napló­és levélregények hitelesnek akarnak látszani, amelyben fő helyen a boldogság utáni vágy jelenik meg. A boldog­ság azonos a biztonsággal, amelyet a család, a házasság, az anyagi biztonság jelent. A lányoktól pedig a tisztaság, tisztesség, szüzesség erényét várja el, a polgári életesz­mény, a keresztény erkölcsösség példájával. A társadal­mi elismerés, a származás fontosságának korszakunk szerinti megítélése is megjelenik, mint például Tutsek Anna Ciliké rövid ruhában című regényében: „... az első ideáljáról, akiről azt hitte, hogy legalábbis jogász, és Elemér vagy Aladár a neve, kiderült, hogy Samunak hív­ják és fűszeres-segéd..." 9 Babák A baba az egyik legfontosabb játékszer, a lányok éle­tében meghatározó: egyszerre társ, a felnőtt nő mása. A baba megtanít a gondoskodásra, a gyermek gyermeke. A babázás során utánozza az anyát, a szülő viselkedését. A puha, simulékony rongybaba gyakran a gyermek el­ső játéka, mely amellett, hogy élethű, egyúttal törhetetlen és szeretnivaló is, így sok szempontból a legfelelőbb gyer­mekjáték. A különféle kelméből, vászonból, pamutból, se­lyemből, filcből és egyéb textíliából készült rongybabákat ronggyal, fűrészporral, szalmával, vattaszerű anyaggal töm­ték ki. Mivel a textíliák elég kényes, kevésbé tartós anya­gok, rongybabából kevesebb maradt fenn, mint más baba­típusból. Amikor már nemcsak játszani lehetett a babákkal, a kislányok saját maguk is készítettek természetes anya­gokból: kukoricacsőből, csuhéból babákat. A babakészítés során alkalmazott hagyományos anya­gok - fa, papír, biszkvit, textil - mellett a 19. század vé­gén megjelent a könnyen előállítható és sokféleképpen használható celluloid. Az 1940-es években, az új mű­anyagok megjelenésével és a babák sorozatgyártásával kezdődött meg a babák történetének modern korszaka. A könnyen formálható, ugyanakkor erős plasztik anyagok megjelenése, az új felszerelések és gyártási technológiák lehetővé tették a gyártók számára, hogy tömegesen, mil­liószámra tudtak egyforma babákat előállítani. 9. KOMÁROMI Gabriella 2005. Játékvilág A játék a szabadság, a képzelőerő, a csoda, az öröm és a titok világa. A gyermek számára életforma. Játszani sokféle­képpen lehet: egyedül vagy közösségben, eszközökkel vagy eszköz nélkül. A játék történelmi koroktól és társadalmi rang­tól függetlenül ugyanazt jelenti a gyermek számára: szórakoz­tat vagy éppen a felnőtt életre nevel. Történetünk főszerep­lői számára is a játék öröme ugyanaz: játszanak akár rongy vagy porcelánbabával, papírlapra rajzolt malomjátékkal vagy a Piatnik cég által gyártott Gombóc Matyival, a homokozóban vagy az utca porában. Ugyanaz az érzés motiválja a lányokat a vidámpark vagy az áldozócsütörtöki búcsú körhintáján csak­úgy, mint a zongora mellett vagy a tollsípot fújva. Kiállításunk a három kislány játékain keresztül mutat­ta meg a 20. század első évtizedeinek paraszti és polgári játékait: a természetes anyagokból készített leleményes népi játékszereket és a korabeli házi- és gyáripar termé­keit. Nemcsak a korszak játékkultúrája, hanem három kislány játékvilága is visszatükröződik: a személyes tár­gyak hordozzák a jellegzetes, általános képet. Társasjátékok A táblásjátékok évezredek, évszázadok óta jelen van­nak az ember életében. A kezdeti mágikus játékok évszá­zadok alatt ártatlan, kedélyes társasjátékká alakultak. 6. kép. Interaktív társasjáték a kiállításban (DEIM Péter felvétele, 2008.) 188

Next

/
Thumbnails
Contents